Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - VIII. A zsoltárok

Vili. § A zsoltárok

Nincs még egy könyve az Ótestamentumnak, amit annyit méltattak és magyaráztak volna, mint a Zsoltárok-könyvét. Ezt a könyvet mindenki elfogadja, minden nagyobb rábeszélés nélkül megszereti, és magáénak vallja. ,,A Biblia zengő szíve'5, „a kálvmizmus szirénája55 - mondják. A Zsoltárok- könyve az ótestamentumi gyülekezet énekeskönyve, de a mi énekeskönyvünk drága öröksége és kincse is. Nemcsak énekeskönyve volt apáinknak, hanem imádságos és ábácés könyve is. Ebből tanulták egymás mellé rakni a betűket, benne gyakorolták az olvasást, s volt imádkozásukban vezetőjük és segítségük, a harcban bátorságot adó indulójuk. A megpróbáltatások idején pedig hitük védelmezője, a nehéz időben vigasztalójuk, istentiszteletük meg- szépítője, otthont-teremtő, éltető forrása. Szívükhöz nőtt, szerették, ragaszkodtak hozzá. A bibliával együtt a legféltettebb, gyakran egyetlen könyvük, melynek helye a mestergerenda volt. Amint a mestergerenda tartja, védi a házat, úgy' tartotta ez a két könyv: a Biblia és a zsoltár református őseink sok vihart kiállott „sátorházát55.

Az énekeskönyv zsoltárai nem fakultak meg a több évszázados használatban, nem egy szép emlék a múltból, hanem élő valósága a jelennek is. A mai élet benne hullámzik örömével, bánatával, egyéni és nemzeti bűnével. A leverettetés keserű érzése éppoly része, mint a felmagasztalás, az isteni gondviselés megtapasztalásának örvendező éneke. Azonban ez az örökké friss forrás csak akkor él, és éltet igazán, ha azokat a gyülekezet énekli. Mert az énekeskönyv zsoltára ének, a legalkalmasabb gyülekezeti egyházi ének. Hiszen „népi nyelvünkön a zsoltár annyit jelent, mint maga az ének és zsoltározni, mint énekelni.55

1. A Zsoltárok-könyvének neve. A Szentírás 150 zsoltára a héber kánonban Lúbnn név alatt van összegyűjtve. E szó a bbn szóból származik. A “bípn II. jelent: örvendezni, ujjongani, dicsérni, magasztalni, dicsőíteni. Leggyakrabban Istent dicsérni és magasztalni: Ézs. 38,18; 64,10; Jer. 20,13; Zsolt. 22,23; Az Ö nevét: Zsolt. 113,1; Jóéi. 2,26; az ő szavát: Zsolt. 56,6; Neh. 12,24. A in V?n jelenti a Dávidtól elrendelt dicsérő éneket. (2. Krón. 7,6; 29,30). A D^nn pl. ni^nn = dicsőség, dicséret, dicsérő ének. (Zsolt. 22,26; 33,1; 34,2; 40,4; 48,1 í; 65,2; 66,2; 71,8; 100,4; 106,12; 119,171; 147,1; 149,1; Neh. 9,5; IKrón. 16,35; 2Krón. 20,22. Mint felirat a 145. zsoltár 1. v-ben.

A LXX-ben általános ßißXog \pocX|ucőv vagy a vpaX.(j.oi de előfordul \j/aX.TÍ]piov elnevezés is. Az első megfelel a héber "ibrp szónak, a vpctXTrpiov ellenben egy húros hangszer a héber megfelelője és hárfát jelent (görögül: vaßÄxx, latinul: nablium.)"16

2. A zsoltárokkal, mint az énekeskönyv énekeivel szemben egy' nagyon határozott és pontosan körvonalazott vélemény alakult ki, amit 206

206 W. Gesenius-Buhl: Hebräisches u. aramäisches Handwörterbuch zum A.T. 14. Kiad. Leipzig, 1905. - R.B. Girdlestone: Synonims of the Old Testament. Grand Rapids, 1948.

82