Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - VI. Az egyházi ének fogalma
szolgáló köténymosás közben, a földműves és szőlőműves földjükön, az anya a bölcsőben fekvő gyermeke mellett ilyen dicsérő, hálaadó és tanító éneket énekel, zsoltárokat és más ehhez hasonlót. Mindez pedig hitben és Krisztus ismeretében történjék és egész életüket jámborul folytassák minden emberrel szemben hűségesen és türelmesen. Az ilyenek Istent dicsérni fogják Krisztussal, az örök Főpappal és angyalaival együtt trónusa előtt örökké, míg a többiek, kik kártékony gyermekdalokat, gonosz és pajzán nótákat fújnak a gyermekükkel, és cselédeikkel ezeket énekeltetik és mondatják, az ördöggel együtt örökké kénytelenek sírni és üvölteni, és fogukat csattogtatni. Íme választhat ki-ki aszerint, amit akar, mert aszerint ítéltetik meg. Én azonban kívánom a jó megismerését és az örök üdvösséget".16j Arra pedig, hogy az egyházi éneknek itt elméletileg megállapított rendeltetését a gyakorlati egyházi életben hogyan végezheti el, igen szép példáját írja le Paul Gabriel idézvén Julius Smend-nek a német egyházi ének nagynevű kutatójánakmég gyakorló lelkész korában szerzett tapasztalatát: „Megtapasztaltuk, hogy az egész gyülekezet az egyházi ének buzgó ápolása által hatalmasan megéledt. Amikor ismét elkezdték az atyák énekeit lelkesedéssel énekelni, szégyellni kezdték egyházuk és gyülekezetük lesüllyedt és elhanyagolt állapotát. Az istentiszteleteket hűségesebben látogatták, a templomot megszépítették, a temetőt rendbe hozták. Az énekkar gyülekezeti házat épített egyesületi helységekkel, benne ágyakat állított fel a betegek és a sínylődök számára. A kínos pártoskodás megszűnt. Szociális segítséget teremtettek a nincstelenek számára. Néhány év múlva megkétszereződött az úrvacsorával élők száma. Ez nem az én fantáziám szüleménye, ez tökéletesen igaz. Egy ponton kell az emelőt elhelyezni, ha valamit ki akarunk a helyéből mozdítani. Itt van egy ilyen pont... Egy gyülekezet sem lehet olyan gőgös, hogy ezt gondolja: erre nincs szüksé„„ "164 ge. Ezt a gondolatmenetet zárjuk le Árokháty Béla szavaival, aki olyan sokat tett a mi református énekügyünkért: ,,A gyülekezeti éneklésnek tehát sokkal magasabbrendű célja, rendeltetése van, mint hangulatkeltés, az ünnepi alkalmak ceremóniás felcicomázása. A református gyülekezet éneklése nem hangulati aláfestése valamiféle szertartásnak, nem gamírungja az igehirdetésnek, az imádkozásnak, vág)7 a sákramentumoknak. Nem időtöltő zene a gyülekezés alatt, hanem az Ige és a sákramentum köré letelepedett gyülekezetben lakozó Ige bizonyságtevése egymás tanítására és intésére. Az éneklésnek tehát a testvéri gyülekezetben az egymásért való felelősség legtermészetesebb megnyilatkozása: a gyülekezet egymást építő szolgálatának egyik legáldottabb munkája, melyben az egész gyülekezet összefog Isten szent leikétől indíttatva az Ő országának dicsőségére/’’65 103 Közli: J.Smend:Kirchenbuch. I. Gütersloh, 1929 94. 164 P.Gabriel: i.m. 31. 105 A Zsoltárok és dicséretek zenei szempontból c. tanulmány. Zsoltároskönyvünk az Ige mérlegén c. k.-ben. Bp. 1941. 124. 69
