Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének

Luther a muzsikát az eljövendő dicsőség előízeként dicséri. A zene nem a világra mutat, hanem kiragad abból és az eljövendőre utal és amennyiben ezt teszi, mint „eszchatologikus" funkciót74 szabad megértenünk.

3. Luther Márton azt tanítja, hogy az evangélium Isten Igéje és a zeneművészet és az énekművészet között nincs ellentét, a kettő nem zárja ki egymást. Az ének és zeneművészetet Isten nem azért adta, hogy tőle elszakítva emberi örömeink és szórakozásaink fokozására fordítsuk, hanem azért, hogy vele Isten dicséretére és magasztalására éljünk. Nem azért adta, hogy a magunk gyönyörködtetésére kisajátitsuk, hanem azért, hogy vele Istent szolgáljuk. „Nem vagyunk ugyanis azon a véleményen, hogy az evangélium minden művészetet a földre tiporjon és megsemmisítsen, amint az némely babonás ember előadja, ellenkezőleg én szívesen látok minden művészetet, különösen a muzsikát annak szolgálatában, aki azt adta és teremtette.75

Ez a felismerés vezette Luthert kezdettől fogva, hogy az egyházi éneket

c. templomba, a gyülekezeti istentiszteletbe, illetve annak rendjébe beállítsa. Az istentisztelet lényegéről ezt írja 1544. október 5-én Torgau-i vártemplom felszentelésekor mondott prédikációjában: „... ez az új hajlék abból a célból állíttatott fel, hogy benne semmi más ne történjék, minthogy a mi szerető Urunk maga szóljon hozzánk szent Igéje által és mi vele társalogjunk imádság és dicsérőének által.”76

Ez az alapvető felismerés, hogy' t. i. az egyház ének az istentiszteleti rend egyik fontos alkotórészéül kínálkozik és hogy Istennek gyönyörűsége telik az Őt magasztaló énekben, vezeti az istentiszteleti rend megújításában végzett munkáját és kényszeríti őt arra, hogy a gyülekezeti népéneklést az istentiszteletbe bevezesse.

Luther Márton az újjáalakított istentiszteleti rendtartásban helyet biztosít az éneknek. Már 1520-ban ezt írja: „Miért nem tarthatnánk mi németek istentiszteletet a mi nyelvünkön, úgy', mint a latinok, görögök és mások tartják. Igen szeretném az istentiszteletet németül tartani és foglalkozom is ezzel a gondolattal.”77 A latin éneket nem sepri ki kezdetben az istentiszteletből. Már csak azért sem tehette ezt, mert nem volt helyettük megfelelő jó, német egyházi ének. A németnyelvű éneklést fokozatosan vezeti be és amikor csak teheti, felhívással fordul a költőkhöz és énekszerzőkhöz és kéri őket, hogy németnyelvű énekekkel ajándékozzák meg egyházukat.

74 E. Schlink: i.m. 25.

'5 J. Smená. i.m. 76. „Auch dass ich nicht der Meinung bin dass durchs Evangelium sollten alle Künste zu Boden geschalgen werden und vergehen wie etliche Abergeistlichen vorgeben, sondern ich wollte alle Künste sonderlich die Musika gerne sehen im Dienste des, der sie geben und seschaffen hat.”

76 W.A. 49 k. 588. Mein lieben Freunde, wir sollen jetzt dis neue Haus einsegnen und weichen unsem Herrn Jesu Christo ... auff das nicht anders darin geschehe, denn das unser lie ber Herr selbst mit uns rede durch sein heiliges Wort, und wir wiederumb mit ihm reden durch Gebet und Lobgesan.”

77 J. Westphal: Dasev. Kirchenlied. Berlin, 1925. 34.

34