Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének

oly láthatatlan és megfoghatatlan. A zeneművészetnek minden teremtményben megvan a képmása. Ó milyen dicső muzsika az, mellyel a mindenható Úr az égi énekmesterét: a fülemilét, fiatal tanítványaival együtt és oly sok ezer madarat a levegőben megajándékozott. Mindezek cö/ötf még nagyobb mértékben megajándékozta az embert ezzel a művészettel. Hiszen semmi sem hasonlítható ahhoz, ha az ember hangja felcsendül. Összegezve: A nemes muzsika Isten Igéje után a legnagyobb kincs a földön. Ural minden gondolatot, értelmet, szívet és kedélyt. Ha te egy megszomorodottat meg akarsz vigasztalni, egy arcátlan vad embert meg akarsz zabolázni és szelídíteni,- egy csüggedőt megbátorítani, egy gőgöst megalázni és más effélét, mi lenne erre a legalkalmasabb, mint ez a szép, drága és értékes, nemes művészet! Maga a szentlélek is megbecsüli és nagyra értékeli, mert Ő maga tanúskodik, mint hagyta el Sault a gonosz lélek, ha Dávid hárfáját pengette. Ugyancsak, amikor Elizeus próféta jövendölni akart, megparancsolta, hogy hozzanak hozzá egy hárfást és játsszon. Ezért a kegyes atyák és a próféták nem ok nélkül akarták, hogy a templomban a muzsika minden időben megmaradjon. Innen van oly sok ének és zsoltár. Ez a drága ajándék egyedül az embernek adatott, hogy szüntelenül emlékeztesse: arra van teremtve, hogy Istent dicsérje és áldja. Ahol pedig a természetes muzsikát a művészet megerősíti és megfinomítja, az ember ott látja és ismeri csak meg igazán nagy csodálkozással Isten nagy és hatalmas bölcsességét muzsikájának csodálatos művében, melyben mindenesetre az a csodálatos és a különös, hogy valaki egy egyszerű dallamot énekel, s mellette három, négy, vagy öt más hang is megszólal, melyek ezen egy körül ujjongással ugrándoznak és játszadoznak és sokféle módon és hangon ugyanazt a hangot csodálatosan ékesítik és díszítik és mintegy mennyei körtáncot járnak, barátságosan találkoznak és szíves kedélyességgel karolják át egymást. Aki ezt egy kissé meggondolja és nem tartja Isten kimondhatatlan csodaművének, az egy faragatlan tuskó és nem méltó arra, hogy ilyen kedves muzsikát halljon. De mit beszélek oly sokat! E nemes művészetnek haszna és dolga sokkal nagyobb és gazdagabb, semhogy röviden el lehetne mondani. Én azért minden embernek, de különösen a fiatal embereknek ajánlom ezt a művészetet és intem őket, hogy Istennek a vidám és hasznos alkotását becsüljék meg, szeressék és értékeljék, továbbá pedig szokjanak hozzá ebben az alkotásban is Istent a Terem tőt megismerni, dicsérni és magasztalni. ~

Luther tanítása a muzsikáról Platon zenetanára épül.68 A muzsika arra a rendre és törvényszerűségre utal. amit Isten a \ilágmindenségben adott. Mert a világmindenség is ad hangot és ezzel a hanggal azt hirdeti, hogy a Teremíönek törvényeit nem lépheti át. „A zene nem más, mint a kozmikus rend tagja, \agy visszfénye." A világmindenség Isten teremtő tette nyomán lett, ennek a teremtő tettnek csodáját hordozza magában a zene is, s mindenütt, ahol a zene felhangzik, a felszámyaló hangok Isten hatalmáról tesznek bizonyságot.

Ä E.Sch link: i.m. 13.