Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - b.) Az Újszövetség az egyházi énekről

(Nagy Basil: Horn. In. Ps. 44.)59

(Minden valószínűség szerint az Ef. 5,19 és Kol. 3.16 \|;aX|a.ó(; szava a héber kánon inspirált zsoltárát jelenti. Ha az Újszövetségben előfordul e szó. minden esetben ezt jelenti egyetlen kiv ételtől eltekintve. (lKor. 14,26), bár feltehető, hogy e versben is célzás van az ótestamentum zsoltárokra.

2. A keresztv én egyház azonban nemcsak zsoltárokkal élt, s legrégibb, legtiszteletreméltóbb „elsőszülötti joggal” biró zsoltárok mellett a himnuszokat és a lelki énekeket is a magáénak vallotta, hiszen az ,,új üdvösség” új éneket követelt (Jel. 5,9). A görög himnusz a pogány isten dicséretét tartalmazta. A római és görög birodalom alkonyán az ember és az isten közötti különbség elmosódott, s mind gyakrabb lett. hogy’ a himnusz dicsérete embernek szólt. „.Amikor ez a szó bekerült az egyház nyelvébe a himnusz szó az isten számára készített éneket jelentette. A zsoltár tartalma lehet, pl. az ember megszabadításának és megszabadulásának a története, v agy a kegyelemről való megemlékezés, ugyanezt a lelki énekről is el lehet mondani, a himnusz ellenben Isten dicsérete és magasztalása. így pl. vj/aA.u.ca Se ötaot Kai cbSai áSe^ócov án' StpxBG totó tugtcov ypa^elaat tóv Aóyov toú 0eau tóv Xptaxóv 'U|j.voí>gi OeoX.oyo'uvTec; (Kezdettől fogva sokan a hívő testvérek közül írtak zsoltárokat és dalokat, melyek Isten beszédét, Krisztust magasztalják s eközben Istennek mondják.) (Eusebius: H.E.v.28.)

L. továbbá Nissai Gergely és Augustinus fent idézett mondásait!

Ez idézetek a negyedik században kialakult szóhasználatot bizonyítják, s azt, hogy ez időben az egyház már szabadon használja ezt a szót, de semmi esetre sem volt ez a helyzet a korábbi időben. Ugyanis az apostoli atyák irataiban nem fordul elő e szó, Pál apostol tekintélye ellenére sem (csak egyszer Tertulianusnál ad Uxor II.8). Ennek valószínű magyarázata az, hogy a himnusz szó az öskeresztyének számára olyan profán képzeletekkel társult (hiszen sok Zeus, Hermes, Aphrodite számára írt himnusz volt), hogy számukra lehetetlennek tetszett ennek a szónak használata. Pál apostol által említett himnusz szó az akkori szóhasználatnak megfelelő tartalommal bírt: azaz Isten dicsérése és magasztalása (direct address of praise to God). Ilyet találunk az Újszövetségben: Lk. 1,46-55, 68-79; Csel. 4,24. Himnusztöredékek: Ef. 5,14; lTim.3,16; 2Tim. 2,11-14.

3. Az óda a három közül az egyetlen, amit Jel. Könyve ismert (5,19; 14,5; 15,3). Pál apostol hozzáteszi a 7iv£-up.aTÍKr| jelzőt, s ezt semmi kétség azért, mert az cí>5r| magában állva a dal (ének) mindenféle fajtáját jelenti (harci, aratási, ünnepi és menyegzői ének), míg a \|/a?qj.ó<; és a őp-vog speciális eredte miatt nem kíván közelebbi megjelölést. Meg lehet-e különböztetni a lelki éneket a zsoltártól és himnusztól? A zsoltár képviselte a szent örökséget, azt az éneket, amit az egyház a zsidóktól vett át, a himnusz és a lelki ének ellenben jelenti azt az anyagot, amit a keresztyén egy59 „Mert az óda nem zsoltár, mivel csak hanggal és a felkiáltás dallamosságával adják elő, s nem kíséri azt zeneszerszám.’"