Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - b.) Az Újszövetség az egyházi énekről

tentiszteletéhez és életéhez kapcsolódó ének anélkül, hogy formájában, vagy tartalmában különbözne lényegében a dicsérettől és a zsoltártól.

2. Az éneklő Jézus. Igen fontos számunka az Újtestamentumnak az a tudósítása is, hogy maga Jézus is énekelt. Minden emberi erőfeszítés hiábavaló lenne annak bizonyítására, hogy szükség van az énekre, és hogy a gyülekezetben élni kell vele Isten magasztalására, ha Jézus az éneklést elítélte, vagy hiábavaló emberi tetszelgésnek minősítette volna. Jézus részt vett a korabeli templomi és zsinagógái összejöveteleken. Az ének pedig mindkettőnek része volt. Kézenfekvő tehát a feltevés, hogy Jézus a templomi, vagy zsinagógái összejöveteleken énekelt. Az is könnyen elfogadható, hogy Jeruzsálembe való felmenetelekor, amint az korábban -szokásos volt, énekelte az un. zarándok-zsoltárokat. De Istennek hála nemcsak feltevésekre és vélekedésekre vagyaink utalva, mert a Szentírás határozottan azt mondja, hogy Jézus énekelt. Máté evangéliumában ezt olvassuk (36,30): „És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére/’ ('but'éoo) Az utolsó vacsoráról indul el tanítvány aival együtt. A meghozandó és el nem kerülhető áldozat gy'ötörte, törékeny emberi testét az énekléssel is erősítette. Utolsó szavai, melyek a keresztfáról hangzanak felénk: „Éli, Éli lamma sabaktáni” - a 22. Zsoltárból idézett mondat. Egy' ének imádságos szavaira gondol szenvedése közben és utolsó szava egy énektöredék. Mily en sokan voltak, akik követték ebben is a Mestert a földi emberek közül, akik egyénekkel a szájukban léptek ki ebből a földi életből.

Krisztus nemcsak az éneklő ember példája, vagy' az egyházon belül hangzó éneklés gyakorlatának az igazolója, hanem az ember megromlott éneklésének és beszédjének megszentelöje és megváltója is. Isten az embert azért ajándékozta meg a beszéd és az éneklés képességével, hogy ezekkel is Öt magasztalja, áldja és dicsérje. A bűneset megrontotta a beszédet és az éneket is. A nyelvnek bűnei vannak. A káromkodás és a trágár ének világosan megmutatják, hogy az ember mily'en mély're sülly edt és mennyire elszakadt Istentől e képességeivel is. Isten a Krisztus által megváltott emberben teremti újjá a beszédet és az éneket. Mert van megváltott ember, azért beszélhetünk megváltott nyelvről és énekről is. A megváltott embernek „új” éneke van. Az a hely, ahol visszaül lőtt az ének eredeti és igaz, teremtett értelme: az egyház, mely Krisztus teste. Az egyházban hangzó beszéd és ének minden más beszéd és ének kritikáját is jelenti. Az egy'házi ének képviseli ma a költészet és zene minden fajtája felé a figyelmeztetést és az emlékeztetést: mi minden költészet és művészet igazi értelme és célja. Az egyházban hangzó beszéd csak halvány mása annak, amivé ez a jövőben lesz. Az ének a mennyei seregek énekére mutat az egyházban minden ének eszchatologikus. Ebben az életben az ének Igéhez kötöttségében nyeri visz- sza igazi értelmét és ebben a kötöttségében lehet igazán szép is. Örök értékű csak akkor lehet a költészet és minden művészet, ha Isten örökkévalóságából reá-esik egy kicsiny világosság.

16