Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

III. rész - XIV. Az énekeskönyv

„Első mozzanatul az egyházi év szerinti rendezést kell tekintenünk, mely bár kezdetnek elég, de arra, hogy elégséges legyen és egységesítsen, teljesen képtelen. Mert miután Krisztus élete, t i. mennyből alájöve, e földön működése és ismét mennybe fölszállása, mint amellett is, hogy a pünkösdi Szentlélek kitöltetése a kerekséget zavarni látszik, de csak látszik, mert az csak úgy tekintendő, mint Krisztusnak az ég és a föld előtt lett legfönsége- sebb megdicsőíttetése, - tehát miután ezen történet magában egy kerek egészet képez, s ehhez járul még az, hogy az ezt tartalmazó énekeket a könyben mindig az első helyre méltattak, az utána ragasztott darabok csak függelékként tűnnek fel, amint hogy valóban azok is. E rendszer pedig a későbbi időkig föntartotta magát az énekeskönyvekben azon hozzáadással, hogy a kiadók, mivel a törénetet a philozófus dogmával nem tudták összegveztetni, mellé mindég újabb és újabb részeket állítottak fel. így pl. Bornemissza Péter három részre osztotta könyvében a praktikus iránya, de az egyházi év szerinti rendezethez oda nem illő confessionalis énekeket, miután az első részhez hozzácsatolta; egy más dogmatikai menetű részt állytott fel, mely a teremtéstől kezdve egész a végső dolgokig vezeti az olvasót figyelmét... A harmadik részt, minthogy a szerző maga is tankölteményekül szánta, csak erkölcsjavító olvasmánvTiak tekintem.” Ezt a rendszert, amikor a „morálnak, mint különálló tudománynak tárgyalásával” megbarátkoztak, „az énekeskönv-vek ismét egy újabb, a morális résszel gyarapodtak. Ugyancsak különálló résznek veendők még a különös alkalmakra való énekek majd egy, majd más cím alatt.” „Ebből is látni való, hogy az egyházi év szerint való rendezés által az énekeskönyvek tartalmilag egész a szétmálásig eltágíttattak.”

Másik nem oly hosszű idejű rendszer volt az éneknem szerinti felosztás: psalmusokból való isteni dicséretekre (melyek a zsoltároknak Molnár Albert lett kiadása után elenyésztek), isteni dicséretek és dicséretek, vagy énekekere (psalmus) hymnus, óda. De mivel e rendezetben is, kivévén a psalmusokat és az ezekből készített isteni dicséreteket, az egyházi év vétetett fel zsinórmértékül, mint tényleg létező módosítás, s mint olyan mely korának gondolkozás módját az énekekről jelzi, megemlítendő ugyan, de semmi fontossággal nem bír, ide soroztatjuk Szenczi Kertész Ábrahám és Margittai György énekeskönyvét.

Az 1806-os énekeskönv'vünk „rendezésével a legkevésbé sem vitte tovább az egységesítés kérdését, s csak is ennyiben nevezetes, amennyiben ujjal mutat az énekek egységesítésének szükségességére. Az eltérés abban rejlik, hogy itt az egyházi év helyett a polgári esztendő vétetett fel alapul... Igaz, hogy e laza kapocs közé, legelöl állván az újévi, leghátulsó pedig az esztendő utolsó napjára való énekek, nemcsak azon kétszáz s egv-nehány éneket lehet belefoglalni, amely benne van? Hanem az összes világ, bárminemű alkalmakra szóló énekeit is: de éppen ezért, mivel ily véghetetlen öblös, nem ér semmit, s csak álköntös a különben szép belbeccsel bíró énekeskön vvünkön.”

159