Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

III. rész - XIII. Az egyházi ének a lelkigondozásban

kapcsolódni ahhoz a világhoz, amelynek Ura: a teremtő Isten, akinek ha­talma van bekötözni, gyógyítani és vigasztalni. Az imádság a lélek orvossá­ga - mondja Augustinus. (Omnis morbus animae habet medicamentum.) A lelkigondozás legfőbb célja a megtéréshez elsegíteni a magával vívó­dó és a világból kiábrándult embert. A lelkigondozó beszélgetés. E beszél­getés akkor teljesíti hivatását, ha benne „törés" van.326 327 328 Ha elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor a vívódónak „döntenie” kell: mer-e szakítani mindennel és Krisztushoz kötni életét, el tud-e hagyni mindent, hogy megtalálja az elv­eszeteket. Ha az énekeink megszólalnának, elámulnánk a csodálkozástól, mily’ sokszor és sokak számára volt ebben a kritikus percben: a döntés és a szakítás pillanatában segítség és biztatás. „Nem tudtam ama napokban eléggé töltekezni csodálatos édességeddel, valahányszor végiggondoltam az emberi nem üdvösségére vonatkozó mélységes tervedet. Mennyi könnyem elfolyt akkor himnuszok és zsoltárok éneklése közben! Mélyen meghatottak a templomodban édesen csengő énekek. Beözönlöttek a hangok a fülembe, szívemre rászállt az imádság harmata, kigyulladtak bennem a jámbor érzé­sek, s megeredtek könnyeim, a könnyek igen jól estek nekem. Az ének összeköt. A belső egységet teremtő erejének külső jele az, hogy az egy énekben sokak éneke olv ad össze. Az éneknek ezt az egységet te­remtő erejét többen meglátták: „Zsúfolt volt a templom hajója és mi éne­keltünk. A régi énekeskönyvből a java zsoltárokat. Az -ének zengett és én éreztem, hogy' nemcsak a templomban zeng, hanem a szédületes magassá­gokban, ahol fészkelnek a napok, a holdak, a csillagok. Éreztem, minthogy mindenki érezte, hogy7 a gyülekezet most nagy erő, nincs akadály, amit át ne gázolhasson. Mint egy ember énekel itt a rengeteg ember, tömb ez. Az élet és a létezés alapjának legerősebb tömbje.’”128 Az idők folyamán sokat összeénekeltek, amit az emberek széjjelbeszéltek. Az ének vigasztal. Sok kórházban felhangzik az ének, ahol oly sok re­ménytelenség és félelem van. Az ének harcol a gonosz sötétséggel, amely meg akarja ülni a megerőtlenedett embert. Kihez hajtsam búba merült fejemet? Ki gyógyítja meg sebesült szívemet? Ha Te elhagysz engemet. Elveszek, ha nem szánod meg lelkemet! (194 d. 4.V.) Mily sokan vannak, akiket egy ének tartott meg, mert az ének volt az, ami elvezette őket ahhoz, aki egyedül tarthat meg. Az egyházi ének a leghűségesebb szórványgondozó. Sokan vannak, akik szórványban élnek, akikhez soha, vagy nagyon ritkán jut el a prédikáció, lelkipásztor. Az egyház hangja velük van. A gyermekkorban az édesanyától 326 Lásd Thumeysen, E.: Die Lehre von der Seelsorge. Zürich, és Makkai Sándor: Élő gyülekezet. Bp. 1949. 327 Szent Ágoston vallomásai. Ford.: Dr. Vass József Bp. 1924. n.k. 22. 328 Szabó Pál: Húsvét után, Tiszántúlon. Válasz, 1947 VE. évf. 5.sz. 474.

Next

/
Oldalképek
Tartalom