Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 5.) Az egyházi ének szövegével és dallamával kapcsolatos követelményekről
ember igaz hazája. Az ének és éneklés szüntelen figyelmeztetés: van egy másik ország, hol Isten az Úr és a Bárány. Az Isten naponkénti énekkel való dicsérete által a szívbe erőteljesen beíródik az a bizonyosság, hogy a hív ő ember örök hazája Istennél van. hol az angyalok és a megváltott lelkek éneke szüntelenül hangzik. Az egyházon belül vannak dolgok, amiről nem tud beszélni az értelem, ha megpróbálja, kísérlete után csalatkozva és szomorúan állapítja meg, hogy éppen az maradt ki, amit pedig el akart mondani. Vannak dolgok, amit csak eldadogni, vagy elénekelni lehet. „Ami már el nem beszélhető, az még elénekelhető.‘,:97 Természetesen nem elégedhetünk meg csak annyival, hogy az egyházi ének önmagában eszhatologikus, hanem ezt a lényegében zárt elemet fel kell erősíteni az ének szövegének szavaiban is. Az énekeskönyvből nem hiányozhatnak az eszchatologikus tartalmú énekek sem. Az egyházi ének két részből áll: A szövegből és a dallamból. Kötelességünk megvizsgálni, milyen legyen a jó egyházi ének szövege és dallama a melyek azok a követelmények, melyektől nem tekinthet el az egyház. a.) Az eg\’házi ének szövege. Követelményként hangsúlyoznunk kell azt, hogy az egyházi ének szövege legyen jó költemény és ez a jó költemény legyen értelmes beszéd. Az egyházi ének szövege költemény. A költeménynek pedig megvannak az általános érvényű szabály ai. Nem célunk ezeket a szabályokat ismertetni - hiszen azzal külön tudományág foglalkozik - csupán azt hangsúly ozzuk, hogy ezek alól a szabályok alól az egyházi ének szövege, mint költemény sem vonható ki. Nem szabad érvényesülni annak a széltében-hosszában elteijedt gondolkozásnak, hogy' az egyházon belül a formai szépség nem fontos és nem irányadó. Valóban nem fontos abban az értelemben, hogy a gyülekezet nem gyönyörködni akar annak szépségében és nem a szép hallgatásáért vagy énekléséért gyülekezik össze. De meg kell gondolnunk a következőt: az énekkel Istennek szolgál a gyülekezet. És Isten szolgálatában a legjobb és legszebb költemény is csak rossz és elégtelen, de micsoda akkor a rossz költemény? A csúnyát és rosszat ki kell seprüzni az Isten házából. Legyen a vers szép, mert az, akinek szolgálunk vele, a tökéletes szépség.'9S Mi elfelejtkeztünk erről a tényről, amire pedig a régi theologusok ismételten rámutattak. Az egyházban a formai szépség nem öncélú. Az egyházban azért kell a szép költemény, mert a gyülekezet szájában ez alkalmasabb eszköz lesz Isten magasztalására. Nem a gyülekezet igényéről van itt szó, hanem Isten igényéről. A költemény formai szépsége olyan, mint a szép ruha. Az a fontosabb, ami benne megjelenik. Az egyházi ének szép formájánál fontosabb az a gondolat, az a tartalom, ami benne megjelenik. Az egyház számára sohasem lehet közömbös, hogy a költemény és a vers formájában mi ölt testet. Legyen a költemény értelmes beszéd, amit minden kommentár és fejtörés nélkül mindenki első hallásra meg tud 297 298 297 Idézi: Zeitschrift für Syst. theol. 1926. IV. Althaus: Das Wesen das ev. Gottesdienstes c. munkájából 298 Lásd részletesen Barth Károly: Dogmatik II./1. 732. 132
