Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 3.) Az egyházi ének hitvallásszerűsége

A könnyeknek néha kell esője, Hogy legyen erkölcs éltetője! Olykor balsors szélvésze kell, Hadd múljék gőze bűnnek el! Mert szenvedés közt nagyra nő Az ész-világ s a szív erő! A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Karának ja­vaslata szerint is mellőzendők a jelenlegi énekeskönyvünk'énekei közül a következők: 6, 35. 38, 54, 56, 59, 93, 96, 98, 101, 102, 103, 107, 138, 148, 149, 151, 157, 158, 161, 164, 171, 174, 176, 177, 223, 233, 240, 241. 242, 243, 247, 252, 253, 254, 257, 258, 259, 301, 304, 305, 306, 308, 315, 317, 319, 325, 327, 328, 329, 330, 338, 340. Az indoklás ez: ,,Ezek az énekek nagy részben hitvallási szempontból üresnek, vagy a re­formátus hitvallás mértéke alatt egyenesen tarthatatlanok, tov ábbá csaknem valamennyi kifogás alá esik költői, esztétikai megítélés szempontjából is."274 A jelenlegi énekeskönyv dicséretanyagát ebből a szempontból is a leg­alaposabb kritika tárgyává Révész Imre dr. tette.*75 Mindez arra mutat határozottan, hogy az egyház szempontjából nem közömbös, hogy az énekanyag tartalmi mondanivalója megáll-e a hitvallá­saink mértéke alatt. Megegyeznek-e hitvallásaink tanításával, vagy sem. Ugyanaz a szellem sugárzik-e belőlük, mint a hitvallási iratokból. Termé­szetesen az egyháznak ez a kritikai tevékenysége az énekeskönyvével szem­ben állandó s nem időleges kell, hogy legyen, azt nem szabad csak az új énekeskönvv szerkesztésének idejére korlátoznia. Az egyházi ének az egyház tanításával való megegyezését az ének hit­vallásszerűségének mondjuk. Amikor azonban az egyházi ének hitvallásszerűségéről beszélünk, nem­csak egy tárgyi, tartalmi harmóniára gondolunk, amely az egyház tanítása és az ének tartalma között fennállhat, hanem elsősorban az éneknek arra a személyes (szubjektív) jellegére, hogy' alkalmas legyen arra, hogy énekelt- ségében hitvallássá legyen. Minden egyház rendszerbe foglalja igaznak hitt és vallott tanítását. A keresztyén egyházakat éppen az egyedül helyesnek tartott tan különbözősé­ge osztja meg. Mi valljuk, hogy a református egyház tanítása igaz és hű visszaadása annak, amit elődeink hallottak és mi hallunk az Isten kijelenté­séből. Ez a tan határozza meg a református ember beszédét, cselekedetét, ez kell, hogy meghatározza énekét is. Az egyház éneke sem mondhat mást, mint amit hitvallása mond. Az ének zsinórmértéke, a Szentírás mellett, a hitvallás. A hitvallás ebben a vonatkozásban a helyesnek és igaznak ismert *74 A Tisza István Tudományegyetem Ref. Hittudományi Karának javaslata. Új énekes­könyv felé c. k.-ben 62. 2 5 Jelenlegi énekeskönyvünk dicséret és egyéb énekanyagának theológiai átvizsgálása. Theol. Szemle XVm. évf. 133-146, XIX. évf. 46-52 és a 135-150. 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom