Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Csorba Dávid: A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe
A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe A névsor 12 tagja közül 9-nek az iskolai előrehaladását az adattárak rögzítették: ők beiratkoztak az akadémiai tagozatra, közülük 4 köztanító volt a Collegiumban (monogramjaikkal: DEP, FG, SZA, VMI), 4 hosszabb ideig rektorkodott egy-egy városban (COI, FG, PCSI, SPI), 4 külföldi akadémiát is látogatott (DEP, FG, KJ, VMI). Egy a legmagasabb diáktisztséget (senior) is viselte (VMI), s 3 irodalmi műveket is adott ki (DEP, FG, VMI). S a 9 emberre érvényes kategóriáknak a metszetében senki sem található: azaz nem néhány zseniális, kiválasztott, támogatott diák áll előttünk, hanem olyan fiatalemberek, akiket számos különböző feladattal bíztak meg a tanulmányaik idején, és ebből következően az életük kifutása is különböző volt. Néhányuknak a mai értelemben is osztályrésze lett a tudományos vagy szakmai karrier. A maradék három fő (Komáromi Csipkés [II.] György, Komáromi Ötvös János, Vas János) neve azonban a fennmaradt iskolatörténeti és egyéb adatokban nem fordul elő, tehát nem iratkoztak be a Collegium akadémiai tagozatára. Ennek számos oka lehet, de az eredménye ugyanaz: világi foglalkozást választottak, tehát nem tanultak tovább lelkésznek vagy tanárnak. A bibliafordító lelkész Komáromi Csipkés György fiáról tudjuk egyedül, hogy ő kereskedő volt, és több ízben a debreceni város főbírója, a Rákóczi-féle szabadságharc végén pedig a béketárgyalások kezdeményezője. Ö ugyanakkor nemes volt (a lelkész apja jogán), s emiatt nem lakott bent a Collegiumban, nem is kellett a tógát viselnie, ezért nem találjuk meg a nevét a beiratkozottak listáin. Sárospatakon a nemesi ifjak nevét külön vezették: elképzelhető, hogy itt is, bár sem ő, sem egyéb neves debreceni nemes neve nem szerepel sehol a fennmaradt listákon. Tudjuk azt például, hogy a debreceni városi lelkész és esperes, id. Köleséri Sámuel (1634—1683) fiai is tanultak a Collegiumban, de az ő nevüket sem találjuk meg a tógátusok névsorában. Ifj. Köleséri Sámuelt (1663—1732) sem, aki nagyon gyorsan haladt a tanulmányaiban, 16 évesen indult külföldre, 18 évesen doktorált bölcsészetből, s diáktársai itthon külön verses kötettel köszöntötték.28 Öcs- csének, Köleséri Mihálynak - aki szintén kiváló tanuló volt, de tíz évesen halt meg — szintén nincs nyoma, mivel még csak kisdiák volt, s nem tógátus. Halálakor azonban diáktársai és tanárai búcsúztatták egy verseskötettel, innen ismerjük a történetét.29 Dobozi (II.) István, a későbbi sokszoros debreceni főbíró pedig még svájci egyetemre is készült (erről fennmaradt egy levél), tehát mivel egész családja debreceni cívis volt, nem kellett bent laknia, de itt kellett tanulnia előtte a Collegiumban. Végül a diáktanítók szerepét szeretném hangsúlyozottan kiemelni. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy oktatástörténeti jelenségként kell beszélni róluk, hanem, meglátásom szerint, rajtuk múlott az oktatás tényleges szakmódszertani hatása. Szathmárnémethi Mihály (1638—1689) esetét hozom példaként. Az ő neve sem ismeretlen a nemzetközi kálvinizmus történetében: ő a szerzője az 1667-es Tyrocinium Hebraicum nevet viselő héber nyelvtannak, mely Franekerben jelent meg, a Héber Biblia (1660) kiadójának, Johannes Leusden professzornak a kérésére.30 Magyaror28 RMKII, 1503. 29 RMK II, 1443. 30 RMK III, 2386. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 115
