Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Csorba Dávid: A kálvinista Collegiumok régimódi oktatási modellje, avagy a kooperatív tanulás előképe
Csorba Dávid szági elődei ebben a témában nem nagy számúak, sőt utódai sem: a gyulafehérvári professzor, Johann Heinrich Alsted (1635), és két debreceni lelkész, Kismarjai Vészeim Pál (1643) és Komáromi Csipkés György (1654) készítettek hasonló segédanyagot.31 Mindegyik célja a diákok tanulmányainak a támogatása volt, s ezt hangsúlyozta Szathmárnémethi Mihály kiadványa esetében Leusden ajánlása is: a németalföldi egyetemisták számára látta hasznosnak a professzor azt a technikát továbbadni, amit a magyar diák olyan magabiztosan kezelt. Az előszó kiemelte azt is, hogy az otthoni könyvszegény világban mindig csak másoltak, és végre lesz egy használható kiadvány ehhez a tárgyhoz. Kérdés, hogy akkor Szathmárnémethi Mihály honnan szerzett olyan szakmai és pedagógiai tudást, hogy a nemzetközi hebraisztika akkor legnagyobb tudósa őt kérhette fel a didaktikai segédanyag összeállítására? Erre is kitért a szerzői előszó: Szathmárnémethi Mihály sokat köszönhetett a boldog emlékezetű (azaz ekkor 1667-ben már halott) Azari Zsigmondnak, akitől az alapokat jól elsajátította. Ez a személy pedig csupán a debreceni Collegiumból annak szatmári partikulájába (regionális helyi iskolájába) kihelyezett, a diáksorból éppen kikerült kistanár volt, aki a 16 éves Szathmárnémethi Mihályt ilyen kiváló szellemi útravalóval látta el.32 S legutoljára pedig nem lehet elmenni az iskolaválasztás témája mellett sem. Ember Pál esete, aki debreceni származású volt, s itt maradt végig, ritka a korban. Úgy tűnik, hogy anyagilag nem lehetett gondja, s a naplója alapján tanárait is nagyra tartotta, tehát szívesen maradt itt. Ez persze épp ekkor az 1680-as években inkább azt mutatja, hogy nem volt más választása. Ugyanis a pápai és kolozsvári vagy azon túl fekvő erdélyi, messze lévő Collegiumokat nem számolva, szóba jöhetett volna nála Patak, Várad, vagy ha nem cívisvárosi származású, akkor korábban egy kisebb partikula iskolája (pl. Szatmár). Ebben a történelmi szituációban viszont nem állt fenn ez a szituáció: Váradot és Gyulafehérvárt elfoglalta a török (1660), Patakot elüldözte a katolikus klérus és a jezsuiták (1671—1682, 1687-1715).33 Ha viszont egy másik szituációt idézek meg, kiviláglik az iskolaváltás mögött felsejlő választási faktor. A már említett Szathmárnémethi Mihály 30 évvel korábban járt Collegiumokba, s ahogy a korban ez megszokott volt, több iskolában is tanult. Ennek okát nem tudjuk biztosan. Alsó- és középiskoláját Németi és Szatmár városaiban végezte (1650— 1654), majd a szatmári Collegiumban tanult Szepsi Korotz András és az említett Azari Zsigmond keze alatt. Az 1657-es lengyel támadás már nem itt érte: Debrecenbe ment tovább. Ez egybeesik azzal, amikor Azarinak is lejárt az ideje, s továbbállt, hogy külföldi tanulmányútra mehessen. A debreceni Collegiumban (1656—1658) ekkor a neves nyelvész (angol, latin és héber nyelvtan írt) és bibliafordító Komáromi Csipkés György volt a professzor: könnyen elképzelhető, hogy Szathmárnémethi Mihály éppen Azari miatt jött a cívisvárosba, hogy a hírneves nyelvészt hallgassa, aki nemrégen Hollandiában héberül tartott előadást.34 Éppen ebben az időben nyugtalan volt a 31 Dienes Dénes: A héber nyelv a Sárospataki Kollégiumban a 16-17. században, URL: http://srta.hu/wp- content/uploads/2015/07/h%C3%A9bernyelv.pdf, Letöltés dátuma: 2017 06.30.. 32 Uo. 33 Dienes Dénes - Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története, Sárospatak, Hernád, 2013. 34 RMK III, 1904. 116 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
