Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - VITA. KORUNK KÁLVINISTA KEGYESSÉGE - Ferenczi Zoltán: Marxizmus, fogyasztói kultúra és ezotéria a református kegyességben
Ferenczi Zoltán Mégis, ha kicsit mélyebbre nézünk, azt látjuk, a megélhetési szempontok önmagukban még nem teremtenék meg az egyházunkban tapasztalható „statisztikateológiai” gyakorlatot. Ugyanis a kazuáliák vagy névjegyzékek világában megjelenített statisztikai növekedés csak elnagyoltan igazolhatja e szemlélet cél- vagy szükségszerűségét. Sőt egyre inkább látható, hogy a statisztikai adathalmozás bizonyos esetekben (az intézmények világa például sajátos kockázatot jelent ebből a szempontból) fordított arányosságot mutathat a gyülekezet közösségi életében tapasztalható hitéleti folyamatok minőségével és mélységével. A mennyiségi szemlélet ugyanis elég csalóka. Vajon a keresztségek, konfirmációk stb. csökkenő száma biztosan a hanyatlás jele? A szakirodalom jól ismeri a jelenséget, amelyben a gyülekezetek megújulása, teológiai letisztulása, a magasabb minőségek felé való elmozdulás hosszabb-rövidebb ideig akár jelentős számszerű csökkenést is okozhat. Az ideális persze az lenne, ha a mennyiségi és minőségi fejlődés együtt járhatna — és persze ilyenre is láthatunk példát. Am az kimondható, hogy téves az a bevett narratíva, mely szerint a sok jó, és a kevés rossz. Mégis érdemes megállnunk egy pillanatra ennél az értelmezésnél. Beszédes a mennyiségi növekedéshez fűződő vonzalmunk. (Amikor misszió címén másokat rá akarunk venni arra, hogy egyházunk szervezeti folyamataiba bekapcsolódjanak, ezt leginkább a mennyiségi mutatók - például az istentiszteleti létszám — növekedésében akarjuk megragadni.3) Mi ugyanis a mennyiségektől minőséget várunk: a keresztelések, konfirmációk stb. növekedéstől egyházat! A mennyiségi növekedés - vagy a látszat - fenntartása melletti elkeseredett küzdelmünk megfogalmazatlan oka ez. Ám nagyon fontos tudatosítanunk, annak a nar- ratívának, amely a mennyiségek növelésétől minőségi változást vár, jól ismert neve is van: marxizmusnak hívják... Az indokolatlanul erős lelkészközpontúság, a gondoskodó és segélyező egyház képe, a jelenség, amelyben a pozíció egyre gyakrabban válik eszköz helyett céllá, a mások erőforrásaival való visszaélésszerű működési módok megjelenési formái (stb.) mellett ezt a gondolatkört erősíti kelet-közép-európai népegyházi szemléletünk is. A szó lutheri értelme az volt, hogy a klérus helyett a nép szolgál az Úrnak. Ám a jelenlegi (nép)egyházkép inkább jeleníti meg a népi demokrácia egyházi megfelelőjét, mint Luther gondolatát. 3 E gyakorlat mellett a missziói parancs szokott érvként elhangzani. Am ha elvégezzük a szöveg alapos egzegézisét, azonnal kiderül, hogy ez az érvelés nem túl megalapozott. Könnyen beláthatjuk, ha meghalljuk, a missziói parancsban minden népeket (ta eqnh) kell tanítvánnyá tenni. De ilyen alapon nehéz mit kezdeni azokkal a bibliai részekkel is, amelyekben Jézus elküld (Lk 8,38) vagy hagy elmenni (Mt 19,22) csatlakozni akarókat. 94 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
