Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Az örökség és az örökösök
Nagy Károly Zsolt vélhetően ugyanebben a szerepben.) így az identitásprogram egy ágens számára intézményként jelenhet meg. Másképp fogalmazva: ezeken az identitásprogramokon keresztül válik hozzáférhetővé adott helyzetben az, amit a közösség egy identitásmo- dell elemeiként az örökségben „tárol”. 1. kép Az eddigiekből következik, hogy egy társadalmi csoport identitásának vizsgálatában kitüntetett szerepe lehet a csoport örökségkonstrukciójának, illetve annak, hogy a csoport tagjai adott élethelyzetekben milyen identitásprogramokat fogalmaznak meg, illetve alkalmaznak azokból, melyek kulturális hagyatékukat képezik. E megfontolásokalapján kezdtem el 2008-ban egy átfogó református identitáskutatást. A kutatás alapvetően a kulturális (és történeti) antropológia, a kommunikációkutatás és a teológia különböző részterületeinek metszetében mozog. Módszertanát elsősorban az etnográfia határozza meg, ám emellett az olyan kvalitatív módszereken túl, mint a tartalomelemzés, diskurzuselemzés és interjúkészítés, kvantitatív módszert, kérdőíves felvételt is alkalmaz. Végül a karzat alatti kijárat fölé 1983-ban konfirmációs emlékként adományozott paramen- tumon szintén a Zsolt 16,11 részlete: „Te tanítasz engem az élet ösvényére". Utóbbi textília adományozási felirata szerint: „konfirmációm emlékére adta AI". A 20. századi textíliák tehát egyrészt megerősítik a két évszázaddal korábbi intelmet, másrészt mintegy hitvallásként - az 1983-as esetben egészen személyesen - reflektálnak azokra. A paramentumokhoz mint „hitvalló tárgyakhoz" lásd Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia, A bánffyhu- nyadi templom térszimbolikájához, Acta Ethnologica Danubiana, 8-9. évfolyam, 2007, 59-78. 72 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
