Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában

Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában

rendszabályaival elront, a helyett, hogy szabadon fejlődni engedne. Mi nem ismerhetjük el ezt a szabadságot. [...] A mi iskolánknak igen is szigorú, ha kell, kemény fegyelmet kell tartania.”27 Elég meglepő, hogy egy 20-as évek eleji igazgatói beszédben ilyen fokú nevelői rugalmatlanságról, merevségről tesz tanúbizonyságot a szerző. Még a hazai konzervatív pedagógia egyik legnevesebb képviselője, Fináczy Ernő is jóval árnyaltabban, igazságosabban nyilatkozott a reformpedagógiai nézetekről, elismerte a mögöttük feltételezhető jó szándékot, nemes idealizmust. Horváth hajlíthatatlanságát, pedagógiai szűklátókörűségét az sem menti, hogy a VIII. kerületi iskola nem a „szalonok gyermekeinek” iskolája volt, hanem a „Pál utcai fiúké”, akik otthon is a keményebb kézhez, a nem igazán differenciált fegyelmezéshez szoktak. Horváth Cyrillt egyébként nemcsak a pedagógiai felfogása kapcsolta a XIX. századhoz, hanem az irodalmi ízlése is. Ezt bizonyítják azok a munkái, amelyeket az általa kevéssé értett Ady költészetéről írt.28

A valódi sikert — az iskolavezetői karrieren túl - az jelentette Horváth Cyrill számára, hogy 1912-ben az MTA levelező tagjává választották, majd 1925-ben a rendes tagságot is elnyerte. Ennél nagyobb elismerést a saját tudományos közösségétől nem kaphatott. 1912-ben a levelező tagságra Riedl Frigyes és Heinrich Gusztáv ajánlotta Horváthot, akiben Katona Lajos munkásságának méltó folytatóját látták.29 Halála után Kéky Lajos foglalta össze Horváth munkásságát és életrajzát az Irodalomtörténeti Közlemények ben, ennek a pályaképnek az a konklúziója, hogy Horváth minden sikere ellenére sem tudta befutni azt a pályát, amelyre képességei predesztinálták. Ezt a szomorú tényt Kéky a következő mondatokban állapítja meg: „Pályájának külső körülményei alapjában véve rögösek voltak. Útja, ide nem tartozó körülmények miatt, érdemekben gazdag eredményeivel sem vezetett el oda, ahova Horváth Cyrillnek el kellett volna jutnia: az egyetemi katedrához. Mint magántanár ugyan évtizedeken át tartott előadást a budapesti egyetemen, — valamikor Sárospatakról szombatonkint vonattal járt le, hogy megtehesse — de tanítványok igazi nevelésére, mint pl. Katona Lajosnak, nem nyílt lehetősége.”30

Azt a helyzetet, amely Horváth Cyrill távozásával a pataki főiskola akadémiai tagozatán előállt, a Dienes—Ugrai-féle iskolatörténet így kommentálja: „Ha egy újabb húsz évvel későbbi (1905) pillanatképet rögzítünk, akkor azt látjuk, hogy a bölcsészeti, filozófiai gondolkodás történetét és a pedagógiát Székely György tanította, a héber nyelvtant Magda Sándor, az angolt Rohoska József, a németet Nagy Lajos, a franciát pedig Rácz Lajos. A kollégium orvosa, Kun Zoltán közegészségtant, míg egy külső óraadó tanár mezőgazdasági ismereteket adott elő. A népesnek tűnő bölcsészeti tanári kar látványa azonban optikai csalódás: az irodalom- és művelődéstörténet tanszéke abban az évben üres volt, miközben Székely György a jogi, Rohoska József a teológiai

27 Horváth Cyrill: Ünnepi gondolatok, in Horvath Cyrill (szerk.): A budapesti Vili. kerületi községi főreáliskola értesítője 1920/1921, Budapest, k. n., 1921,6-7.

28 Horvath Cyrill: Ady Endre hite, erkölcse, magyarsága, Budapest, Budapesti Hírlap nyomdája, 1928, valamint: Horváth Cyrill: Ady Endréről, Irodalomtörténet, XIX. évf., 1930/3-4,61-77.

29 MTA Tagajánlások 1912-ben, Budapest, Hornyánszky Viktor cs. és kir. nyomdája, 1912,5-6.

30 [Kéky Lajos]: Horváth Cyrill (1865-1941), Irodalomtörténeti Közlemények, 51. évf., 1941/3,219.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 139