Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Az örökség és az örökösök
TANULMÁNYOK „Az identitásunkban ma meglévő hasonlítgatás egyértelmű jele a közösséget átható kisebbrendűség érzésének, ami sajátos kontrasztot mutat kiválasztottságunk korábbi tudatával. ’’ (Kosa László) Nagy Károly Zsolt AZ ÖRÖKSÉG ÉS AZ ÖRÖKÖSÖK 1 A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. A reformáció ötszáz éves évfordulójának közelségében nagyon sokat hallunk arról, hogy mit jelent a reformáció öröksége, mi mindent hagytak ránk eleink. Arról azonban meglepően keveset hallunk, hogy miként gondozzák ezt az örökséget a mindenkori örökösök, hogyan élnek vele, belőle. Tanulmányomban erre a kérdésre igyekszem reflektálni. A reformáció örökségét itt felkészültségek olyan halmazának tekintem, melyek az örökséget magukénak vallók, vagyis a reformátusok életét, gondolkodását elviekben meghatározzák. Az elmúlt években végzett kérdőíves kutatásaim eredményein keresztül pedig azt igyekszem bemutatni, hogy mi a helyzet a gyakorlatban. * A reformáció emlékezetének központi narratí- vája az örökség. Gyűjtjük, feldolgozzuk, értelmezzük, írunk róla, megfilmesítjük, kiállítjuk, ilyen vagy olyan — nem ritkán kevéssé titkolt politikai célok szerint - felhasználjuk. Arról azonban meglepően keveset beszélünk, hogy miképpen gondozzák ezt az örökséget a mindenkori örökösök, hogyan élnek vele, belőle? Ez azért is meglepő, mert az örökség fogalmában eleve benne van ez a „mi” (örökösök) — „ők” (örökhagyók) kapcsolat, sőt enélkül nem is beszélhetnénk örökségről. Ez különbözteti meg az örökséget a hagyatéktól. A hagyaték nagyon tág fogalom, bele tartozik minden, ami - akár véletlenszerűen — „ránk marad”. A hagyatékban együtt van lom és értékek, benne van az, amit tovább használunk, féltve őr2017 -1 Sárospataki Fűzetek 21. évfolyam 67