Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában

Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában

se után lett nyilvánvalóvá, — úgy látta jónak, hogy míg e függő kérdés eldől, az irodalomtörténet és művelődéstörténet tanszéke betöltetlenül maradjon. Ily körülmények közt a f. isk. évben az irodalomtörténet az akadémián elő nem adatott, a művelődés- történetet pedig Dr. Székely György akad. bölcs, tanár adta elő. A főkönyvtárnoki állást pedig, amely Dr. Horváth Cyrill távozásával szintén megüresedett, Harsányi István főgimn. tanár helyettesi minőségben elismerésre méltó buzgósággal látta el.”22 A felszabadult irodalomtörténeti tanszékre négyen is jelentkeztek egyébként: Bartók György, Kristóf György, Gyöngyösy László és Kiss István is benyújtotta a pályázatát, de az üres katedra soha többé nem lett betöltve. A teológusok stúdiumai közül kikerült az irodalomtörténet, csupán a művelődéstörténeti kollégium maradt benne a tantervűkben. Gulyás József a főiskola bölcsészeti akadémiájáról írt tanulmányában mindössze három rövid mondattal és bennük egy analóg eset említésével intézte el Horváth elkerülését Patakról. Ennyit írt a jeles irodalomtörténész távozásáról: „Bizonyára érezte, hogy tanszéke nem biztos. (Zsindely István is leköszönt ugyanilyen okból 1868 nyarán az akadémiai tanárságáról.) Stúdiuma nem maradt.”23

Horváth Cyrill a rövid felsőoktatási kirándulás után a pesti középfokú oktatás világába tért vissza, előbb a IV. kerületi főreáliskola tanára volt, majd a VIII. kerületi főreáliskolába került. Tudományos tevékenysége újabb pesti tanárkodása idején sem hagyott alább, továbbra is publikált, leginkább középkori legendairodalmunkról jelentek meg tanulmányai.

Ha megvonjuk Horváth Cyrill lakó- és munkahelyváltásának a mérlegét, azt mondhatjuk, bár kutatásaiban nyilván segítette az, hogy visszaköltözött a fővárosba, az iskolai elfoglaltsága jóval több időt elrabolt tőle Pesten, mint Patakon. Felsőoktatóból újra középiskolai tanárrá vált, magasabb óraszámban kellett tanítania, mint akadémiai tanár korában, vissza kellett illeszkednie a középiskola merevebb, kevesebb szabadságot biztosító világába. Ráadásul a reáliskola nem is számított igazán elit iskolatípusnak a XX. század elején, ha Horváth Cyrill előkelő középiskolában kívánt volna állást kapni, akkor mindenképpen a gimnáziumok között kellett volna szétnéznie.

A IV. kerületi főreáliskola, amelyben 1905 és 1911 között oktatott a neves irodalomtörténész, Budapest első reáliskolája volt, 1855 januárjában nyílt meg. Olyan hírességek tanítottak itt többek között, mint Ney Ferenc, Péterfy Jenő, Pósa Lajos és Weszely Ödön. 1911-ben aztán jelentős változás állt be Horváth pályáján, felragyogott a szerencsecsillaga. A székesfőváros tanácsának 1911. augusztus 9-én kelt 80.729/1911-VII. sz. intézkedése értelmében ugyanis ő lett a Vili. kerületi főreáliskola igazgatója. A középiskolai igazgatói állás fénye kárpótlást jelenthetett az otthagyott felsőoktatói katedráért, s egyben a csökkentett óraterhelés is garanciát jelenthetett arra, hogy nem kell lemondania a tudományos ambícióiról. A több neves tudóst is foglalkoztató iskoláról nemrégiben megjelent monográfiában Horváth iskolaigaz22 Meczner Sándor: Közigazgatói jelentés a sárospataki ev. ref. főiskola 1905-1906. évi életéről, in Meczner Sándor - Racz Lajos (szerk.): A sárospataki ev. ref. főiskola akadémiai és főgimnáziumi értesítője az 1905- 1906. iskolai évről, Sárospatak, Radil Károly nyomdája, 1906, 34-35.

23 Gulyás: i. m., 25.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 137