Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában
Vincze Tamás Beköszöntőjében, amelyet forma szerint elődjéhez, Böhmhöz intézett, a XIX. század végi filozófia előtt álló feladatokról értekezett. A korabeli közgondolkodásba lassan beszivárgó pragmatikus szellem befolyása miatt is szükségesnek tartotta, hogy igazolja és alátámassza a hazai filozófiai kultúra fejlesztésének szükségességét és a bölcseleti irodalom szélesebb alapokra helyezését. Érvelésében jól tükröződik az a meggyőződése, amely szerint a filozófia elmélyült művelésének gyakorlati haszna sem tagadható, éppen a pedagógiában (ebben az alkalmazott filozófiaként felfogható tudományban) mutatkozhatnak meg a legvilágosabban a bölcselet remélt konjunktúrájának gyümölcsei. Ezt a reményét így fejezi ki az újdonsült szerkesztő: „Másik s ez már nagyon is gyakorlati feladata a philosophiának ismerő mechanismusunk biztos megállapítása. [...] Erre kellene már a szilárd ismeretelmélet, mely a philosophia számtani próbájának, a paedagogiának útmutatásul szolgálhatna. Azok a viták, melyek a pae- dagogia tudományvolta fölött folynak, tanúsítják, hogy a próba nem vált be s hogy gyermekeink, az emberiség jövője érdekében a probléma még ezután oldandó meg. [...] A philospohia nem volt, hanem lesz.”9 Az is világossá lett Bokor számára éppen a folyóirat-szerkesztői tevékenységnek köszönhetően, hogy a hazai filozófiai írók többnyire egymástól elszigetelve, magányos tudósokként dolgoznak, nincs olyan tudományos egyesület, amelynek égisze alatt közös vállalkozásokat indíthatnának, s amely szakmai diskurzusok fórumaként is szolgálna. Ezért kezdeményezte a Magyar Filozófiai Társaság megalakítását 1901-ben. Mintául szolgálhatott e törekvése számára az 1891-es alapítású Magyar Paedagogiai Társaság, amely többek között éppen azzal a céllal jött létre, hogy a nevelés- és oktatásügy hazai szakíróinak alkalmat és fórumot biztosítson a javaslataik, elgondolásaik megvitatására, valamint történeti, didaktikai, iskolaszervezettani és módszertani tárgyú írásaik közzétételére. Az új tudományos egyesület létrehozására irányuló munkálatok 1900-ban indultak meg. Az előkészítő bizottság elnöke Bokor Józsefiéit, aki 1901 januárjában felhívást intézett a filozófiát művelő hazai „szakférfiakhoz” és az egész müveit nagyközönséghez a megalakuló társaság munkájában való részvételre. Ebben a felhívásban a következő módon határozta meg a Magyar Filozófiai Társaság vállalásait: „A magyar filozófiai társaság azt tűzi célul, hogy a filozófiai tudományok kedvelőit s munkásait hazánkban egyesíti és a filozófiai igazságok exakt kutatásában mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatja; vizsgálja a magyar filozofálás történeti nyomait, egybegyűjti és kiadja irodalmi emlékeit; a filozófia problémáit a művelt nagy közönség elé viszi s az elméket foglalkoztatni soha meg nem szűnő nagy elvi kérdéseket nyilvános ülésein felolvasásokkal megvilágosítja; folyóiratában és egyéb kiadványaiban medret váj a tudományos alapokon nyugvó meggyőződésnek, [...], ekként a magyar közéletet tartalmassá, a művelődést egyetemessé tenni törekszik.”10 A társaság alakuló közgyűlésére 1901. május 25-én került sor, ekkor választották meg Bokor Józsefet az egyik alelnöknek, s az ő megnyitó beszédével kezdődött meg a társaság működése. A programadó beszédben Bokor kifejtette, mi indokolja az 9 Bokor József: Böhm Károlyhoz, Magyar PhilosophiaiSzemle, IV. évf., 1885/1,3-4. 10 Vegyes közlemények, Sárospataki Lapok, XX. évf., 9. szám, 1901. március 4., 191-192. 132 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
