Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Békési Sándor: Az öngyilkosságról szóló beszéd szempontjai.Reflexió Kodácsy Tamás Ott is jelen van! című tanulmányához
Az öngyilkosságról szóló beszéd szempontjai képes kibújni. Nagyon fontos: az áldozat ezen esetei nem az öngyilkosság igazolására, hanem tanulságára szolgálnak. 10) Az öngyilkosság esetében valójában két állítást ütköztetünk egymással. a) Az első, apodiktikus tétel az, hogy magunkra és másokra nézve az öngyilkosságot feltétlenül elítélnünk és tiltanunk kell a „Ne ölj” parancsolat hatályát érvényesítve. Az élet ugyanis az Isten rendkívüli adománya az ő dicsőségének megmutatkozásáért. Nem beszélve arról, hogy felelősségünk van a másikért, felelősségünk van minden hatáskörünkbe tartozó felebarátunkért, szeretteinkért, akik velünk együtt élnek. Ennek érdekében feltétlenül a szereteten és a személyességen alapuló lelki viszonyt kell ápolnunk magunk körében az önmagukban elégtelen intézményeken belül és azokon kívül. Mások öngyilkos tette azonban még ezen feltételek között sincs a hatalmunkban. b) A második, evangéliumi tétel pedig az, hogy a megváltó Krisztus átkozottnak minősített, de az üdvtörténet szempontjából dicsőségessé lett keresztjén lehet újra rátalálni arra a személyre, aki végrehajtotta magán a suicidium tragédiáját. Az öngyilkos személynek elvesztése a hozzátartozónak, a felebarátnak kifejezhetetlen döbbenet, értetlenség, szörnyűséges tragédia és fájdalom. Mindezen mélységekben csak azt mondhatja Jobbal együtt: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az ő neve!” Ha az Isten megengedő hatalma ilyen megsemmisítő az önkéntes halálesetben, mely akarat előtt földig kell hajolni, akkor mennyivel inkább nagyobb a felemelő kegyelemben, abban a mozdulatban, amelyben a kereszthalált szenvedett Fiát támasztotta fel azért, hogy az ember — az öngyilkos ember is — éljen. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 103
