Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Kodácsy Tamás: Ott is jelen van!
Ott is jelen van! a legsötétebb gondolatainkat és kérdéseinket. Ez nem csupán a társadalmi integráció hiányához, hanem egy sajátos, individuális gondolatrendszer felállításához vezethet, amely táplálhatja az egoista típusú öngyilkosságot. 2. Az öngyilkosságokat a költő szarkasztikusán írja le, mintegy versenyként, néha borzongató ovációval, mintha az élet eldobásának semmilyen súlya nem lenne. Gazdagon felmutatja az öngyilkos okokat, megjelenik köztük a szerelmi bánat, a hosszú élet terhének letétele, az élet megunása, a gazdasági válság és az őrület is. Szinte képtelenség lenne kegyelmet hirdetni a jelölteknek, mert semmilyen vívódást és súlyt nem érzünk a magatartásukban. Sőt, olyan szenvedő embereket látunk, akik nem azért vannak a hídon, mert ártottak valakinek, és ezt nem viselik el, hanem olyanok, akiknek ártottak, vagy akiknek saját magukkal van bajuk, és mindenről lemondtak már. Paul Tillich úgy fogalmazza meg kortárs módon a hit általi megigazu- lás lutheri gondolatát, hogy ez nem más, mint elfogadása annak, hogy Isten elfogad engem annak ellenére, hogy elfogadhatatlan vagyok.29 Ahogy a mondat második fele nélkül egy valóságtól elrugaszkodott illúzióba kerülhetünk (elfogadom, hogy Isten elfogad), úgy a mondat első fele nélkül egy kilátástalan helyzetbe kerülünk, mert elfogadhatatlan vagyok. Szélsőséges hipotézis: A protestáns teológiában a megigazulás nem emberi törekvés eredménye, hanem csak kegyelemből és egyedül hit által, mintegy fórumról hangzik el fo- renzikus megigazulás). Isten előtt a végső ítélet előtt állunk, ahol csak a végtelen kegyelem menthet fel minket. A protestáns megigazulástan a cselekedetek és érdemek üdvszerzö és kegyelemszerző hatására kategorikus nemet mond, így a saját erőforrásból való reménységre is. A végső lemondás állapotában a megtérő embert egyedül Isten kegyelme tartja meg, amit viszont nem lehet kieszközölni. A protestáns ember öngyilkossága a kegyelem elfogadásának képtelenségéből is értelmezhető. 3. A vers egy öngyilkosságra hajló fiú helyzetével kezdődik, aki egy óra alatt végignézni a mélybe ugrókat, és utoljára szinte bevonzza őt is a tömeg tehetetlensége. A végén Arany János a fiú szájába adja a földön túli sorsszerűséget is: „Széttörni e va- rázsgyürüt / Nincsen hatalma földi karnak.” A kálvinista emberkép komor, az egész emberi nemzetség megromlott és kárhozatra méltó. De ez a realizmus attól evangéliumi, hogy nincs olyan komorság és nincs olyan sötétség, amely nagyobb lenne Isten kegyelménél és világosságánál. Viszont a fiú szavaiban kirajzolódik az a hiperkálvinis- ta eszme is, amely minden emberi felelősségtől mentesen akár halálra is predestinál. Szélsőséges hipotézis: A református kettős predestináció (egyeseket örök életre, másokat örök kárhozatra rendelt Isten) sötét oldalának hangsúlyozása és magunkra értelmezése teológiai érvvel alátámasztott lemondást és sorsszerűséget von maga után. Ez a megváltoztathatatlan lemondó érzés táplálhatja az öngyilkosságba való sorsszerű menekülést. 29 Tillich: Létbátorság, 171. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 93
