Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: A református egyházjog - történeti megközelítésben
A református egyházjog - történeti megközelítésben hogy bár Isten egyházának kormányzását az emberek között a maga erejéből vagy az angyalok által is megtehetné, de elsősorban az irántunk való megbecsülését mutatja ki akkor, amikor az emberek közül választ ki olyanokat, akik a világban mint az ő követei szerepelnek, akik az ő titkos akaratának magyarázói, s akik végül az ő személyét képviselik.32 * * 35 * 37 E kiválasztásnak azonban valamilyen látható formát kell öltenie, ahogyan elhívta Krisztus a tanítványait, vagy ahogyan az első diakónusokat a jeruzsálemi közösség megválasztotta.38 így a presbiterinek kijelentett egyházalkotmány megköveteli azt is, hogy szabályokat állítsunk fel az erre a feladatra karizmákkal ellátott és Isten által e feladatra ekként elhívott jelöltek megtalálására és szolgálatba állítására. Kálvin az Isten gondviseléséről szólva így ír: „Isten bizonyára mindenhatóságot kíván a maga számára, s azt akarja, hogy mi is azt tulajdonítsunk neki és pedig nem oly üres, tétlen és majdnem öntudatlan mindenhatóságot, [...] hanem éber, hatékony, munkás, állandó cselekvéssel elfoglalt mindenhatóságot; [...] olyat, amely az egyes és részleges mozdulatokra is irányul; [...] míg gondviselésével az eget és a földet igazgatja, mindent úgy kormányoz, hogy tudta s akarata nélkül semmi sem történhetik.”39 Az egyházban biztosítandó ékes és szép rendről40 szólva Kálvin hangsúlyozza, hogy „minden emberi társaságban kell lenni valami rendtartásnak, amely képes a közbékét táplálni és az egyetértést fenntartani. [...] egy szervezet sem elég erős, ha nem alapszik határozott törvényeken; [...] Mert amit Pál apostol kíván [...] csak úgy lehet megtartani, ha bizonyos rendszabályoknak, mintegy kötelékeknek felállításával maga a rend és ékesség tartóssá válik. Csak arra kell ügyelni ezekben a szabályokban, hogy azokat az üdvösségre szükséges dolgoknak ne tartsuk és így a lelkiismereteket a vallás által bilincsbe ne verjük; vagy ahogy Istennek a tiszteletére ne használjuk őket és így kegyességet azokba ne helyezzünk.”41 E törvények természetét illetően a már hivatkozottak szerint Kálvin azokat tartja csak helyeselhetőnek, amelyek Isten tekintélyén alapulnak, részben pedig a Szentírásból vannak elvonva és így teljesen isteniek.42 Amikor tehát az egyház alkotmányát (annak strukturális és szabályrendszer értelmében is) megalkotjuk az ékes és szép rend biztosítása érdekében, szem előtt kell tartanuk az általunk alkotott törvények eme természetét, s bíznunk kell abban, hogy mindez Isten akarata szerint megy végbe. Ha pedig ez így történik, semmi sem veszélyeztetheti Krisztus láthatatlan jelenlétét, s meghatározó szerepét. Tudjuk, de el is kell, hogy fogadjuk: ezt az egyházat és működésének szabályait emberek alkotják, emberek vezetik, ezért nem tökéletes. A szervezet az emberi társadalommal változik, benne a társadalom ellentmondásai is megjelennek, emberi érdekekkel és értékekkel, nem ritkán értéktelenségekkel. Ekként emberi akaratok és emberi tevékenységek ré32 Kálvin János: Institutio religionis Christianae, Genf, 1559, Magyar nyelven: A keresztyén vallás rendszere, Ford. Czeglédi Sándor és Rabold Gusztáv, Pápa, Református Főiskolai Könyvnyomda, 1909. (Idézetekben: Institutio) IV.3.1. 38 ApCsel 6,5-6. 35 Institutio, 1.16.3. 40 1 Kor 14,40. 41 Institutio, IV. 10.27. 42 Institutio, IV. 10.30. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 81
