Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
Kodácsy Tamás „Ezért fogja el Mózes lelkét a csodálkozás, azután közelebb megy, hogy megnézze, és miután közelebb ment, jelenlétének eleven megé- reztetésével jobban megérinti az Úr, úgyhogy megretten. Elismerem, hogy ezeket mind utánozza a Sátán, de fonákul, mint egy majom. Az Úr nemcsak ilyen jelekkel mutatja meg magát, hanem segítséget nyújtva gyarlóságunknak, a szemünket is felnyitja, hogy érzéki csalódás ne érjen, azután a Szentlélek Isten jelenlétének jegyeit és jelképeit a szívünkbe vési, hogy kétségünk ne maradjon.”37 Tegyük hozzá, hogy a Szentlélek Isten jelenlétének megerősítésére akkor számíthatunk igazán, amikor kétségünk van, „hogy kétségünk ne maradjon”. Nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor azt akarjuk meghatározni, hogy miképp szól a Szendélek, és hogyan tud kételkedésünkben megerősíteni. Lényegében a Szentlélek Istenre való hivatkozással kitoljuk a problémát, és abba a kérdésbe futunk bele, hogyan és miképpen szól a Szentlélek. Igazából annak a szerénységnek és kérdezésnek a fenntartása lehet itt a kulcs, amelyben nem rögzítünk egy minőségbiztosító garanciát a Szentlélek munkájára, hanem a mózesi kitartó és kíváncsi közeledést gyakoroljuk. Az üdvösség várába vezető úthoz van térképe Nikodémusnak, éppen ezért nem érti az újjászületés szükségességét. Jézus így válaszol neki: „A szél [lélek] fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8). Ebből következően, aki nem született újjá a Lélektől, az nem hallja a szél zúgását, ám tudni véli, honnan jön és hová megy. Ebbe a hibába esik bele minden módszeres inspirációtan és kérdőjelmentes dogmatika. A kétség elvetéséhez emberi oldalról két dologra mindenképpen szükségünk van: egyrészt magára a kétségre, másrészt a kiút keresésére, a közeledésre. Ne felejtsük el, hogy hitetlen Tamás az egyetlen tanítvány, aki a feltámadás után ki tudta mondani ezt a hitvallást: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28). Annak ellenére, hogy nem ismerte az utat (Jn 14,5), mégis követni akarta a halálba Jézust (Jn 11,16), és bár ujjaival meg akart bizonyosodni Jézus sebeiről, mégsem érintette meg őt (Jn 20,27k). Kálvin a Szentlélek megfoghatatlanságának és jelenlétének kettősségét oly jól látta, és oly bátran fogalmazta meg, hogy méltán nevezhetjük Öt a Szentlélek teológusának, aki nem csak kifejezte, hanem meg is élte a Szentlélek belső bizonyságtételét.38 Kálvin szerint a látomások és jövendölések nem azonnal kerülnek a Szentírásba, de ezek a kommunikációs eszközök jelentik az első lépést. Második lépésben ezek tartalmát egymásnak adják tovább az emberek, azaz a szóbeli hagyományban él tovább, majd a harmadik lépésben írják le azt. Mózes öt könyvének születését egyrészt úgy látja Kálvin, mint annak a szóbeli hagyománynak az írásba foglalását, amelyet 37 Kálvin János: Az Apostolok Cselekedetei magyarázata I., Kálvin Kiadó, 2010. ApCsel 7,55,205. 38 Szűcs: Kálvin olvasása közben, i. m., 78. 60 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
