Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Kovács Kálmán Árpád pott. Az adómentességére oly kényesen ügyelő magyar nemesség sokáig akadályozta ezt a folyamatot. A kegyuraság jogi és gazdasági alapját az 1791. évi törvények rendítették meg először, hogy azután az áprilisi törvények végképp idejétmúlttá tegyék, azonban 1848-49 az egyházi élet területén sem tudta a polgári átalakulás alapelveit gyakorlati intézkedések sorával kitölteni. Ezt végül az osztrák neoabszolutizmus tette meg, amely többes szempontrendszer alapján (az egyházak és főleg a katolikus egyház állam- és társadalomszilárdító szerepe, teheráthárítás, a rebellis magyar birtokos réteg megbüntetésének igénye) a kegyuraság intézményén keresztül engedte, hogy a valamikori jobbágyi szolgáltatások formájában teljesített egyházfenntartás jelentős részét a valamikori nemességgel szemben érvényesítsék. Még az osztrák önkény sem tette azonban a kegyúri és a korábban földesúrilag biztosított párbérellátási terheket automatikusan betáblázható dologi teherré. A szabadelvű Tisza-korszak gyakorolt érezhető gesztust ezen a területen a katolikus egyházzal szemben. A közigazgatási és a bírósági gyakorlat is abba az irányba kezdett mutatni, hogy a közhitelű katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvekbe felvett szolgáltatásokat olyan szerzett jogoknak ismerték el, amelyeket valamilyen módon az új, polgári és alkotmányos korszakban is ellentételezni kell. Mindez az állami kongruapolitika adott szakaszába illeszkedett. Az újabb és újabb próbálkozások ellenére a kegyurasággal kapcsolatos általános törvényi szabályozás nem született, sőt a közigazgatási bíráskodás 1896-os felállítása után a kormányzat jogalapot teremtett magának, hogy az ügykör legfontosabb elemét, a kegyuraság keletkezésének megítélését végső soron saját közigazgatási hatáskörébe vonja. Mindez folyamatosan napirenden tartotta a vallássérelmi ügyek tematikáját, hiszen azt az üzenetet közvetítette a közvélemény felé, hogy nem katolikus vallá- súak katolikus egyházfenntartásra kötelezhetőek, miközben hasonló jogok fordítva nem voltak érvényesíthetőek. Ez pedig az interkonfesszionális viszonyok területén mélységesen sértette az 1791., illetve 1848. évi törvények által rögzített viszonosság és egyenlőség alkotmányos alapelveit. Extracts from Protestant Patronatus Matters from the Era of the Dualist Monarchy The current study examines Protestant patronage matters from a political and socio- historical perspective. During the Era of the Dual Monarchy, supreme patronage was a complex and all-encompassing concept characterized by four distinct phenomena: 1.) A traditional Protestant legal custom for sustaining the Church that emphasized the role of the sustaining element played by the congregation. 2.) It was present in religiously diverse communities where propatronage obligations were utilized in the interests of Protestant churches. 3.) The church policy influence of national Protestant officials on Catholic matters (with some pejorative overtones). 4.) Whenever a Protestant landowner or a mainly Protestant community was obligated to assume the burden of sustaining the local Catholic parish. 44 Sárospatak! Füzetek 21. évfolyam 2017-4
