Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez saját terhére (a reális igényeket meghaladó mértékben) nagy, fényűző és díszes parókiával ellátott templomot tartson fenn, és ott kanonoki fizetéssel ellátott plébánost alkalmazzon. 2.) Mi az a méltányos, a kötelezettségekkel arányos megváltási összeg, amely mellett a katolikus egyház a városi kegyuraságról mintegy segély fejében lemondhat?63 Zöld Mihály városi tanácsnok 1891 novemberében vázolta a Debrecen által járható két út előnyeit és hátrányait: 1.) A város kitér a nagy kérdések megoldása elől, és a „transactió es pactálás kényelmes útjára” lép, és megköti az egyezséget a római katolikus egyházközség kegyúri követelésének megszüntetése céljából. Ezt az eljárást az opportunitás talán ebben az esetben is igazolná, a közbéke és a lakosság nyugalma zökkenőmentesen helyreállna, azonban jogfeladással járna, ami egy későbbi, kedvező, liberális szellemű törvényes fordulat esetén helyre nem hozható veszteséget okozna a város számára. 2.) A város megvívja az elvek harcát. Ezzel kockáztatja ugyan, hogy egy 1886. június 1-jei és egy 1891. április 25-i keltezésű rendelet értelmében foganatosítják a Debrecen elleni végrehajtást.64 Ezt a rendelkezést egyébként a városvezetés azonnal minden törvényes alapot nélkülözőnek jelentette ki, a főispánnak azonnal jelentést tett, és harmadnapra, 1891. május 8-ára közgyűlést hívott össze,65 mely kimondta, hogy „[...] a hűbéri maradványt képező, rendezett jogi államban fenn nem tartható, a telekkönyvi törvénnyel s az 1868: Lili. te. 23-ik §-ával összeférhetetlen kegyúri jognak s ebből folyó kötelezettségnek törvényhozás útján való rendezése hovaelőbb be fog következni, s Debreczen városának azon követeléstől minden ellenszolgáltatás nélkül kell megszabadulni.” A közgyűlés az ügyet letárgyalva azt a határozatot hozta, hogy az országgyűléshez már 1885-ben intézett kérvényének elintézése iránt újabb kérelmet terjeszt fel, egyúttal pedig felír a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy rendeletétől álljon el, vagy legalább annak foganatosítását az országgyűlés előtt levő kérvényének elintézéséig hagyja függőben. Utóbbi kérés azonban nem talált meghallgatásra. Amikor Debrecen kérvényét a házelnök az október 3-i ülésen az országgyűlés előtt bemutatta, a pénzügyi végrehajtás elrendelését a városi közvélemény már minden órás eseményként várta.66 Debrecen reménye a törvényes rendezést illetően nem volt alaptalan, hiszen maga Csáky Albin is elismerte a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat indoklásában, hogy törvényerőre emelkedése esetén is számos kérdés marad még fenn, melyeknek törvényhozási megoldása a jövő feladatát képezi. Ennek megfelelően az alábbi törvényalkotási ígéreteket tette: 1.) a legfőbb kegyúri jog (a ius supremi patronatus) terjedelmének, gyakorlásának szabatos meghatározása; 2.) a legfelsőbb tetszvényjog (a placetum) törvényes rendezése; 3.) a védúri jogviszony (a patronatus) 63 Vö. Debrecen város 1885. május 13-i kérvénye a Képviselőházhoz és Szakszó Rezső: Emlékirat a debreczeni róm. kath. egyház kegyúri viszonyairól, Debrecen, 1891. ugyanarra a jogi tényanyagra alapított, de egymással szöges ellentétben álló érvelését. Közli Racz: i. m., 189-191,204-206. 64 VKM 19845/1886. szám;VKM 1899/1891. elnöki szám. 65 Eljárásjogi alap: a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. te. 73. §. d) pont. 66 Zöld Mihály: A debreczeni róm. kath. egyház kegyúri követelése, DPL, 1891, 423-424. Közli Racz: i. m., 189-191,204-206. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 39
