Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből
Kovács Áron napos vita után, Vay Miklós tiszáninneni főgondnok pártoló felszólalása mellett kerül elfogadásra.19 Törvénytervezet a népoktatás ügyének rendezésére A kiegyezés időszakának útkeresése hasonlóan a református egyház jogi státuszának és az egyházak és az állam viszonyának kérdéséhez az elemi oktatás területén is jelentős változásokat hozott. Bár a modernizáció igénye már az 1850-es évektől jelen volt, tanterv és tankönyvek születtek már a kiegyezést megelőzően is, és ebben az időszakban jött létre Sárospatakon a Tanítóképző, a népoktatásban siralmas állapotok uralkodtak: fából épült, földpadlós iskolák, tankönyvhiány, alacsony iskolalátogatási arány és szezonális iskolalátogatás voltak jellemzőek. Ezen helyzet megoldásának első feltételét az elemi oktatás állami szabályozásában látták a kortársak. Amint az az állam és egyház viszonyát szabályozó törvény esetében is történt, a kiegyezés közeledtét érezve az egyházkerület igyekezett felkészülni az új helyzetre. Ennek első lépését az 1866. május 1-ji egyházkerületi közgyűlésen tették meg, ahol a kerület bizottságot állított fel az 1848. évi XX. törvénycikk alapjain álló vallásügyi és iskolaügyi törvényjavaslat kidolgozására. A fent említett tervezet 2 §-a egyenlőnek jelentett ki minden Magyarországon bevett vallást, 3 §-a pedig az egyházak és iskoláik költségeinek finanszírozását az állam feladataként határozta meg.20 Ugyanezen bizottság 1867 szeptemberében már alkalmatlannak látta magát arra, hogy az iskolaüggyel kapcsolatban részletes tervezetet terjesszen az egyházkerület közgyűlése elé. Mivel a teljes tervezet elkészítéséhez országos kutatásokra, tapasztalati és statisztikai adatokra lett volna szükség, így munkája első lépcsőjeként az alapelvek meghatározását tűzte ki célul. Már 1867 őszén ilyen általános elvként jelentették ki, hogy az elemi iskoláknak állami iskolákként kell funkcionálniuk, levetkőzve felekezeti jellegüket. A bizottság tagjai felekezeti irányítás alatt kívánták tartani a hitoktatást, az állampolgárok szellemi szükségleteinek kielégítését — képzésüket - azonban már az állam feladatkörébe tartozó tevékenységként határozták meg. Ezzel párhuzamosan állami feladatként fogta fel a bizottság az iskolák finanszírozását is, melyet, ha más alap nem áll rendelkezésre hozzá, az adott települések megadóztatásával kell véghezvinni. Megemlíti továbbá a bizottság a tankötelezettség hosszának megállapítását, valamint az elsajátítandó tananyag meghatározásának szükségességét is.21 A Tiszáninneni Egyházkerület által összeállított népoktatásügyi törvénytervezet végül 1868-ban, az Eötvös-féle népiskolai törvényt nem sokkal megelőzve készült el. Az általa felvonultatott elképzelések nem sokban tértek el az 1867-ben már kiformált elvektől. A kerület mint iskolafenntartó továbbra sem mondott le iskoláiról, azokat azonban az addigiaktól eltérő szerepben kívánta használni. A törvénytervezetet összeállító bizottság javaslata szerint meg kell változtatni az elemi iskolák addigi felekezeti ’9 Greguss Ágost (szerk): Az 1865-dik évi deczember 10-dikére hirdetett Országgyűlés főrendi házának naplója, Pest, Athenaeum, 1869,604-607. 20 1848. évi XX. törvénycikk: A vallás dolgában, 2-3 § 21 ....t .....f, A tiszáninneni helvét hitvallású egyázkerület közgyűlése, Protestáns egyházi és iskolai lapok, X. é vfolyam, 43. szám, 1867. október 27., 1378. 20 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
