Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - IDŐVONAL - Bolvári-Takács Gábor: Takács Béla emlékezete
IDŐVONAL Bolvári-Tokács Gábor TAKACS BELA EMLÉKEZETE Takács Béla (1930-1997) református lelkész, Móra Ferenc-díjas múzeumigazgató, a néprajztudomány kandidátusa, a magyar református egyházművészet kiemelkedő kutatója volt. Gimnáziumi tanulmányait 1941—49 között Sárospatakon végezte, ezután itt kezdte és Debrecenben fejezte be a teológiát. 1954-től a debreceni Nagykönyvtárban dolgozik, 1956-tól Flajdúböszörményben segédlelkész. 1958-tól 1973-ig a sárospataki református gyűjtemény múzeumigazgatója, párhuzamosan 1966-tól tolcsvai lelkipásztor. 1973-tól a Debreceni Református Kollégium múzeumigazgatója, 1994- től haláláig ugyanitt tudományos tanácsadó. 1973-90 között egyidejűleg a Debrecen-Mes- ter utcai egyházközség lelkésze. Takács Béla indulásában a sárospataki szellemi környezet, közelebbről Ujszászy Kálmán és Balassa Iván hatása számottevő. Már első írásai, kutatásai során tudatosan és szervesen ötvözte az ipartörténeti jellegű tényfeltárást az egyháztörténeti, társadalomtörténeti szempontokkal, s nála mindez kitűnő megfigyelő, tárgyleíró és -elemző készséggel párosult. Gyakorló muzeológusként megtanulta, hogy a múltról valló tárgyakról kétkezi tapasztalatok megszerzése nélkül nem szabad írni, s azt is, hogy következtetések levonása csak szakszerűen feltárt forrásanyag alapján lehetséges. Ezeket az alapelveket tudományos munkássága során végig szem előtt tartotta, s már első munkáiban — a Comenius sárospataki nyomdája című könyvében (1958) vágу A telkibányai keménycserépgyár parasztedényei című tanulmányában (1962) — következetesen érvényesítette. Az előbbi kötet bővített és illusztrált változata az 1978-ban bibliofil kiállításban megjelent A sárospataki nyomda története című monográfia, az említett tanulmány tematikáját pedig többek között az 1966-ban kiadott A Zemplén hegység üveghutái, illetve az 1970-ben közreadott Parádi üvegművészet című könyvei folytatták. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 171
