Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - PRÉDIKÁCIÓS TÁRHÁZ - Csorba Péter: Nagypéntek-szembesítés-szemlesütés-képmeditáció

Nagypéntek. Szembesítés. Szemlesütés. Képmeditáció.

templomba, és az üres oltárszekrény előtt arcra borulnak. Ezután jön az igeliturgia, az olvasmány az Isten szenvedő szolgájáról szól, majd János evangéliumából olvassák vagy éneklik a passiót. Az ünnepélyes könyörgések után körmenetben hozzák be a keresztet, amely előtt minden hívő kifejezheti háláját és imádatát. A végén nincs áldás, és nincs elbocsátás.

Ezek után a szembesítése к után érthető, hogy miért nincs „semmi” ünnepi hagyományunk. Református hagyományunk. Elődeink ezeket mint bibliai gyökér nélküli vallásos formákat teljesen kidobták. Igazuk volt, de néha sajnálom. Az együtt átélhető liturgikus formákat így elvesztettük. Meg a napi vallásos cselekedetek furcsa erejét. Napi vallásos cselekedet a puritanizmus óta a Biblia olvasása volt, és ezzel párhuzamosan az imádságos könyv és az énekes könyv egyéni használata. De ez már eltűnőben van. Inkább a paraszti társadalomhoz kötődött. Ami eltűnt. Azt pedig szemlesütve mondhatom, hogy arra már rájöhettünk, hogy ha eggyel többször prédikálunk - ugyanolyan liturgiával, mint minden vasárnap -, abból sem ébredés, sem a gyülekezeti létszám robbanása nem lesz... Pedig ágendánk csak ezt kínálja. Mit használjunk fel, vagy újra, más egyházak ünnepi gyakorlatából?

Csak egész halványan a vallásos néprajz tényeiből a következőket: a mély gyász és böjt napjához hozzátartozott a hallgatás és a csönd. Ez olyan mély, hogy ezen a napon sehol Európában nincsenek zenés rendezvények... Ki tudja, nálunk talán...mi nem szeretjük Európát. Tüzet nem gyújtottak. A tükröt fekete kendővel letakarták, az órát megállították vagy fel sem húzták. Az emberek úgy járkáltak, mint akiknek halottjuk van a háznál. Csak hideg ételt ettek. Egyszer naponta kenyeret, sót, száraz növényi ételeket. A tüzet még Nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra. Úgy vélték, hogy aki a tiltás ellenére tüzet gyújt, azt ellepik a férgek. (Ennek ma mintha látnánk is a megvalósulását.) A népi hagyomány a megtisztulás és megújulás napjának is tekintette Nagypénteket, bár ez igaz az egész nagyhétre. Az egész Kárpát-medencében szokás volt a hajnali mosakodás, ami a bűntől való megtisztulást jelképezte, de a hiedelmek szerint segített a betegségektől is megszabadulni. Hasonló megfontolásból sok helyen az állatokat is megfürösztötték. (Ezt azért ne hozzuk vissza, mert egy ló nem férne be a fürdőkádamba...)

Még egy dolgot szeretnék említeni, ami legtovább megmaradt a középkori gyakorlatból: a passió gyakorlata. Ez lehet kiinduló pontunk. Ez sok vidéken а XVIII. századig megmaradt. Az kétségtelen, hogy a graduálpassiók szövege teljesen független nemcsak а XVI. századi kódexek, hanem a századból való protestáns bibliafordítások szövegeitől is. Van adat arra, hogy pap vagy kántor alkalmazásánál elvárták ennek ismeretét, később viszont már teljesen eltiltották ettől a gyülekezeteket. A megismerhető passiók szövege az egyes graduálokban egységes, nem több forrásból kompilált. Bár egyik-másikban előfordulnak a Máté passión belül más evangéliumokból átemelt rövidebb szakaszok, például az Eperjesiben van még egy János passió, az Öreg Gradu- álban pedig egy mamutméretű „Passió secundum quatour Evangelista” is.

Hát akkor mit csináljuk a munkaszünetté lett ünnepen? Nem hiszem, hogy Bach Máté passióját végighallgathatná a gyülekezetek nagy része. Pedig gyönyörű lehetne.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 155