Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - PRÉDIKÁCIÓS TÁRHÁZ - Fodor Ferenc: Templom nélküli gyülekezet
Fodor Ferenc egy-két vagy több nemzedékkel ezelőtt élt szeretteinket Isten ugyanígy vezette. Nem, még messzebb tekinthetünk vissza. О ugyanaz, aki megszólította Abrahámot, Mózest, Ezsaiást, aki Jézus Krisztusnak az Atyja. Mi változunk. О ugyanaz. Ezért bátran rábízhatjuk az éltünket. Múlandó életünkben és változó világunkban kell valami, ami állandó. A régi görögök Hérakleitosznak tulajdonítva a mondást egyenesen azt állították, hogy ugyanazon folyóba kétszer nem is léphetünk bele, mert másodszor már nem ugyanaz a víz érinti lábunkat, návxa pst, mondották, azaz „Minden változik. ” Szó szerint, még pontosabban: „Minden folyik.” Elváltozik, tovatűnik az életünk is. Kell hát valami állandóság, ami nagy megingások idején is megmarad. Ma, amikor körülöttünk annyi változás van, talán sosem volt ennyire igaz ez a mondás. Változnak a törvények, hatalmak, megszokott kényelmes európai biztonságunk, Európa kulturális és vallási térképe, ígéretek, szerződések. Szükségünk van arra, ami nem változik. Aki „nemzedékről nemzedékre”ugyanaz, „...alant vannak örökkévaló karjai... ”Ez az Isten Jézus Krisztusban tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Legyen igénk üzenete miénk. Isten jön felénk, aki munkában van értünk és menedék szeretne lenni nekünk. Szüntelen változó világunkban О kiszámíthatóan mindig — ma is - ugyanaz. Reménységben hordozzuk, hogy olyan ország felé vezet minket, ahol nem lesz majd templom. Nem azért, mert felújítás miatt nem használható, nem is azért, mert egy közösségtől elvették, hanem azért, mert ott templom és igehirdetés nélkül is értjük majd az Urat. János evangélista a Jelenések könyvében így ír: „És elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, amely Istentől a mennyből szállt alá, telve Isten dicsőségével, ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz. ... Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. Es a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány” (Jel 21,10-11. 22-23). Amíg oda eljutunk, ragaszkodjunk templomunkhoz, anyaszentegyházunk- hoz, tudván, hogy bárhol is vagyunk, Jézus Krisztus Atyjának áldó, és oltalmazó közelsége ölel át bennünket. Ámen. Köszönjük, hogy kezed itt, alant munkálkodik. Azokban a mélységekben, amelyeket emberi természetünk miatt meg kell járnunk. Ezért helyezted nem csak kezedet ide a földre, hanem Jézus Krisztusban hajlékot építettél közöttünk, aki által teljes közösséget vállaltál velünk. Mutasd meg hétköznapjainkban Urunk, hogy te ma is tudsz ugyanaz lenni, aki kiválasztott embereid számára egykoron voltál, és tudsz éppen az lenni, amiben mi leginkább szükséget látunk. Légy az elesett támasza, a gyászoló igaz vigasztalója. Öleld át szereteteddel azokat, akik a héten kedves halottjukat temették. Köszönjük, hogy hajlékodat úgy is közénk akarod helyezni, hogy bevonsz bennünket a veled való közösségbe. Köszönjük azok munkáját, akik bármilyen módon részt vettek az evangelizációs hét előkészületeiben hívogatással, vendégül látással, pénzbeli vagy természetbeni adományokkal idejüket és erejüket ajánlották fel. Nekünk azért lehetett fontos ez a munka, Urunk, mert te fontossá tetted számunkra, mert a mi emberi kérdéseink Fiadban istenkérdéssé lettek. Kérünk, adj jó előmenetelt, hogy ez 150 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
