Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - PRÉDIKÁCIÓS TÁRHÁZ - Fodor Ferenc: Templom nélküli gyülekezet
Fodor Ferenc volna. Ha elfogadjuk, hogy az ószövetségi hagyomány zsoltárunkat Mózes énekének tartja, akkor kimondható, hogy az egy templom nélküli nemzedék éneke volt. Most mi is templom nélküli gyülekezet vagyunk. Az ok természetesen más, mint akkor Mózes idejében. Templomunk megújul, s most azért lett helyette istentiszteleti helyünk egy ideig a Mudrány étterem. Talán most értjük igazán, milyen töredelem lehetett eleinknek, amikor a szín református város lakosságát a II. Rákóczi György halála után rekatolizált özvegye rendelkezése révén ide telepített jezsuiták megfosztották templomától, melyet 150 éven át használt. Nem nekik szólt a harang, istentiszteletre leginkább gyalogosan a közeli Makkoshotykára jártak, híres kollégiumukat elűzték. Mi Isten szava most hozzánk, jelenleg templom nélküli gyülekezethez, Mózes ősi énekén keresztül, mely legelőször szintén egy templom nélküli gyülekezet ajkán csendült fel? 1) Munkálkodik Ez a legelső, amit igénkből a magunk számára megérthetünk, hogy Isten munkálkodik. Isten egy hajléktalan népnek a hajléka lett. Mózes ezt a hitvallásos tapasztalást kiegészítve hasonlót fogalmazott meg, amikor halála előtt Izrael törzseit megáldotta és jövendőt mondott felőlük: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai... ” (5Móz 33,27). Karjai „alant” vannak. Azaz itt munkálkodik közöttünk. Hogy karjai mennyire alant vannak, ezt az életünk során oly sokszor tapasztaltuk. Az elmúlt napok során is. Két hétvégén gyülekezetünk területén több ezer látogatást bonyolítottunk le, amikor Kárpátaljáról, Budapestről, Nyíregyházáról, Pécelről érkezett testvérekkel, az EMO alapítvány segítségével, valamint sárospataki önkéntesekkel a közelgő evangelizációra hívogattunk. Kézzel fogható tapasztalás volt, hogy az Űr örökkévaló karjai alant voltak. Hogy ez így van, abban nagy vigasztalás van mindany- nyiunk számára. Mérhetetlenül sok ember van egyedül. Azok is, akik ezt elismerik: magára maradt, csalódott emberek. De azok is, akik nagy hanggal, fölényesen elutasítottak bennünket. A nagy hang sok esetben függöny. Álca. Mögötte egy összetört ember van. Isten szeretne onnan kihívni és feltárni az igazi arcot. Ezzel szeretne újat kezdeni, nem azzal, akinek mutatjuk magunkat. 2) Menedékünk Egy hajléktalan, földönfutó nép első embere azt értette meg, hogy bolyongásaik között Isten lett hajlék számukra. Istennek úgy látszik, kedves dolog, hogy övéinek éppen akként bizonyítsa meg magát, amiben népe szűkölködik. Amikor elfogyott a kenyér és ötezer ember szükséget látott, az Úr Jézus Krisztus azt mondotta: „én vagyok az életnek kenyere” (Jn 6,35). Lázár halála kapcsán, amikor a betegség elhatalmasodott, s a halál kötelékei Lázárt körülvették: „En vagyok a feltámadás és az élet... ” (Jn 11,25). Búcsúzásakor így szólt tanítványaihoz: „En vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Útnak mondta magát, amikor út már emberileg szólva nem volt előtte. Illetve csak egy a Golgotára vezető út. Igazságnak mondotta magát ott, ahol az igazságot lábbal tiporták. Életnek mondta magát ott, ahol az élet látszólag csatát veszített. 148 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
