Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban
Szalay László Pál Világimanap 2017 tavaszán már a tizedik Világimanapot tartottuk Telkibányán. Mint minden, ez is kicsiben kezdődött, és mára ismert, várt és szeretett alkalommá nőtte ki magát. A MEOT női missziójának az egyik ága, nemzetközi mozgalom. Mindig más ország asszonyai és lányai készítik el a saját országuk, életük, örömeik gondjait, hitük bemutatását. Ezek az anyagok mind papír alapon, mind pedig az interneten elérhetőek. 2017-ben a Fülöp-szigetek, 2018-ban Holland-Guyana az az ország, amelynek a keresztyénjeivel együtt imádkozunk. Telkibányán a konfirmandus fiatalok voltak az a csoport, amely a felkészülésben és bemutatásban részt vett. Az első alkalmakon még én magam készítettem őket, később ezt a feladatott elhivatott pedagógusok vették át. Rajtuk kívül minden évben érkeztek vendégek a gyülekezetbe erre a napra. A Sárospataki Református Teológiai Akadémiáról, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről, a Lévay József Református Gimnáziumból jöttek teológusok, diákok, nevelők, hogy bizonyságtételükkel színesítsék az alkalmat. A program reggel nyolc órakor kezdődött az általános iskolában. Áhítat, közös dicsőítés, imádság, hívogatás: ez volt a rövid liturgiája az alkalomnak, amit a falu többi intézményébe is elvittünk. így a délelőtt abból állt, hogy feljártuk az iskolát, az önkormányzatot, az óvodát, a kifőzdét, a postát és a múzeumot Isten Igéjével. Az általában négyfős teológus csoporthoz csatlakoztak a konfirmandus diákok is. Ezekre a péntekekre szabadnapot kaptak az iskolaigazgatótól. Közös ebéd után a délután a település nevezetességeinek, érdekességeinek a megismeréséből és az esti alkalomra való készülésből állt. 17 órától kezdődött a Művelődési Házban a világimanapi rendezvény. A vendégek igehirdetéssel, imádsággal, énekszóval, bizonyságtétellel készültek. Ezt egészítette ki a helyi fiatalok vetített-képes, narrált előadása, majd a szeretetvendégség. A liturgia egyébként évről-évre kicsit változott. Szerveződött a bemutatott ország ételeiből kóstoló, kis színdarabot adtak elő a gyerekek, imaközösséget tartottunk, vagy készítettünk közösen egy jelképet (zászló, virág stb.) az ország jellegzetességeiből. Ezeknek az alkalmaknak a hangulata, a találkozások töltete egyedülálló emlékeket hagyott a résztvevőkben. Lehetőség nyílt a szoros programon túl közös sportolásra, madárodúzásra, kirándulásra, beszélgetésre. A teológusok megismertek egy gyülekezetét. Gyakorolhatták hivatásukat. Kiszabadulhattak a teológia falai közül. A gyülekezetét, a falut hitvalló, bizonyságtévő fiatalok lepték el. Ifjúságuk, lelkesült- ségük, kedvességük, hitük ragadós volt. Kicsit túlzó módon úgyis fogalmazhatok, hogy erre az időre megállt az élet a településen. Mindez azért, hogy O, az Üdvözítő figyelmet és helyet kapjon. Hittem, ezért írtam! 2010-ben határoztuk el, hogy olyan sorozatot indítunk évi egy-két alkalommal, amikor hitben járó értelmiségieket, zenészeket hívunk meg a gyülekezetbe. A célja az volt ennek a programnak, hogy ne csak a lelkészek, lelkészjelöltek tegyenek bizonyságot a megváltó Urukról, ne csak a hivatásosak szóljanak Isten országáról, hanem a pályán 124 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
