Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében

számíthatunk egymásra. A szenvedélybeteg családokban nem így van. Az italozó fél ittas állapotban5 nem beszámítható, nem tud odafigyelni, együttérezni, támogatni, a másik felnőtt is el van foglalva a párja megmentésével, illetve annak rendbehozatalával, amit az italozó elront. Ezekben a családokban a gyerek szüleitől gyakran visszautasítást kap, ami nagyon fájdalmas tud lenni. A gyerekek nem azt gondolják ilyenkor, hogy a szüleik nem alkalmasak a feladatukra, hanem úgy fordítják le a történteket, hogy „biztosan én nem érdemiem meg, hogy figyeljenek rám. Biztosan rossz vagyok, és ezt érdemiem.” Megpróbálják kiérdemelni a szeretetet, amit lehetetlen, mert nem rajtuk múlik a dolog, ami további fájdalomra és elkeseredésre ad okot. Végül megtanulják elfojtani érzéseiket. Ha mernének érezni, nagyon sok fájdalommal kellene együtt élniük.

A csalódás erősíti a második szabályt is, megtanulja a gyerek, hogy nem bízhat abban, akire rá van bízva. Végül leszokik arról, hogy elmondja gondolatait, érzéseit, mert úgysem figyelnek rá. így erősíti egymást a három szabály. Ezt már gyerekként megtanulják az ilyen családban felnövők, és később nagyobb eséllyel lesz belőlük szenvedélybeteg vagy kodependens (társfüggő) személyiség. Utóbbiak olyan házastársat találnak majd, aki szenvedélybeteg. így már könnyebb elképzelni, hogy miért és hogyan van benne a család is a szenvedélybetegségben. Már gyerekkorból ismerős a képlet, ehhez tudnak alkalmazkodni, ezt tanulták meg. Lélektanilag pedig azt akarják tovább vinni, amit gyerekként nem sikerült megoldaniuk. Újra akarják élni azt a sze- retethiányos kapcsolatot, amiben gyerekként szenvedtek, azzal a nem tudatos, mégis erős reménnyel, hogy most majd kézbe veszik a dolgokat és végre megoldják. Megnevelik a házastársunkat, megtanítják a szeretetre. Ez nem szokott sikerülni, mert nem kaptunk felhatalmazást Istentől a másik ember megnevelésére.

Most ment el egy férfi tőlem a lelkigondozói beszélgetésből. Az ő története jól példázza a rendszer, a család, a nagyobb egész működését. Titokban ivott. Családjában az alábbiakban leírt mintát ismertük fel. Már elváltként érkezett a jelen kapcsolatába. Bizalmatlanabb volt, titkolta ivását és más dolgait is. Felesége, aki szintén elvesztett egy házasságot, amiben megcsalták, érzékenyebben figyelt arra, hogy ebben a kapcsolatban minden rendben legyen. Ezért nagyon hamar kiszúrta a férfi megváltozásait, megsejtette titkolózásait. Ilyenkor mindig követelte, hogy férje legyen őszinte, amit az nem tudott megtenni, mert azt gondolta, hogyha kiderül, akkor otthagyják. Amikor néha lebukott, akkor valóban ez történt, a nő nagy cirkuszt csapott és visszavonult. Evekig játszották ezt, mígnem a nő belefáradt, és egyszer azt mondta, hogy „innentől nem érdekel, hogy iszol vagy sem, az a te dolgod”.

Azért nehéz ezt megtenni, mert nem akarják még a lovat is aláadni a másiknak, hiszen így sem győzik elzárni az italt, mégis megtalálja. Paradox módon mégis ez az egyedül helyes lépés, ugyanis az ivás, és minden szerhasználat annak a felelőssége, aki ezt teszi. Mi, felnőtt emberek nem kaptunk arra felhatalmazást, hogy egymást kontrolláljuk. Nem is vagyunk rá képesek, csak illúzió, hogy meg tudunk nevelni egy

5 Sokszor józanul sem, mert ő is szenved a szeretet hiányától, üres szívből meg nem lehet adni - Németh László mondta:„az ember jó cselekedetei a telt szív túlcsorduló feleslegei".

„Ne részegedjetek meg bortól,... hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel"

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 113