Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében
Kovács Károly uta feladata, hogy megteremtse azt a légkört, mely segíti a feltárulkozást, a rémek felszínre hozását. Azután (a különböző pszichoterápiás iskolák saját metodikájukat követve) a terapeutával együttműködve feldolgozzák a felszínre került, „megbetegítő” élményeket, hogy így megtisztulva, megszabadulva élni lehessen a jelenben. A krízist komolyan kell venni, noha nem betegség, de betegséget okozhat. A személyiségünk mindig egyensúlyra törekszik, és a krízis ezt felborítja. A krízis kimenetele lehet egy fejlettebb egyensúlyi állapot elérése, de az egyensúly kialakulhat diszfunkcionális működés árán is. Ha fejlődést eredményez, akkor fejlettebbé válnak az egyén megküzdési technikái, megtanulja kezelni veszteségeit, a személyiség differenciálódik, és növekedik a személy önbizalma. Amikor betegség árán valósul meg az új egyensúly, akkor alkalmazkodási zavar, szorongásos tünetek, poszttraumás tünetegyüttes, depresszív tünetek, dependenciák (alkohol, gyógyszer, drog), pszichoszomatikus zavar (magas vérnyomás, irritábilis bél szindróma stb.) jöhet létre. Egy nyugdíjas hölgy jut eszembe, akit alkoholproblémája miatt hozott el férje. A nő váltogatta a depressziót és az alkoholizálást. Amikor nagyon mélyen volt a hangulata, inni kezdett, ezzel enyhítve depresszióját. Ittas állapotban azonban meglehetősen agresszívvé vált férjével szemben, amit férje nehezen tolerált, mert egy csendes, szelíd ember volt, és feleségét is így ismerte. Feltérképezve helyzetüket kiderült, hogy egész életükben hajtottak, szép eredményt értek el. Gyermekeik is szép karriert futottak be, rendben volt minden körülöttük. Megtehették volna, hogy most már lazítanak, megpihennek. Férje azonban még mindig hajtott. A nőnek művészi hajlamai voltak, melyet fiatalon nem tudott kiélni. Fia színész lett. Szívesen ment el megnézni, de férje sokszor nem követte, mert „dolga volt”. Sehogy nem tudta rávenni férjét a lassításra, még sétálni is rohanva mentek. Nem tudott vele irodalomról beszélgetni, mert „napközben csak a naplopók ülnek le cse- verészni”. Ez keserítette el, és még az életkedvét is elvette, dühös is volt, de sosem fejezte ki indulatait, csak nyelte. A felgyűlt indulatot féken kellett tartani, erről szólt depressziója.3 Az alkohol oldotta búskomorságát, de egyben gátlásait is, és ilyenkor ki tudta mondani haragját, csak kontroll híján féktelenül, bántóan. Erre férje az alkoholt okolva elkezdte üldözni és tiltani az ivást. így ez a szelep lezárult, és bent maradt minden feszültség és indulat, amitől még depressziósabb lett. Kialakult az ördögi kör. Amikor terápiában ezt együtt felismertük, próbáltuk férjét is segíteni a lassításban, az együtt kalandozásban a művészetek irányába. Ez kevésbé járt sikerrel, ö nem tudott változni, végül nem is akart. A feleségének viszont engedte, hogy egyedül is elmenjen fiát megnézni és beszélgetni. Ez az asszonynak feloldozást jelentett, és megtanult férjétőlfüggetlenül is lassítani, kedvteléseire is időt szentelni. Nem volt többé szükség a diszfunkcionális egyensúlyfenntartó depresz- szióra és alkoholra, mert egészségesen egy jobb, fejlettebb egyensúlyt talált. Arra azért sikerült rávennie férjét, hogy menjen el vele Izraelbe. Az utat élvezték. Férje törvényhez való ragaszkodását fejezte ki a nekem hozott ajándéka a terápiáért — egy faragott fa Mózes szobor, kezében a kőtáblával. 3 De-presszió, azaz visszaszorítás, minden életereje a harag elfojtására ment el - érdemes elolvasni Gary Chapman könyvét: A szeretet másik arca: a HARAG, Harmat kiadó, 2012. 104 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
