Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Berkesi Sándor: Kodály és a református egyházzene

KÖZLEMÉNYEK Berkesi Sándor KODÁLY ÉS A REFORMÁTUS EGYHÁZZENE* * Elhangzott a Sárospataki Református Teo­lógiai Akadémián 2017. szeptember 11.- én mint székfoglaló beszéd, ahol Berkesi Sándort az Akadémia tiszteletbeli tanárává választotta. A hitvalló római katolikus Kodály Zoltán ökumenikus gondolkodását bizonyítja, hogy a XX. század magyar zenetörténetében ő indítja el a református egyházzene reneszánszát. Élet­művében a versmegzenésítések kiemelten fon­tos helyet foglalnak el. A Mester, aki a humán tudományoknak is magas szinten volt a bir­tokában, biztos kézzel választotta ki azokat a költeményeket, amelyek az adott korban üze­netértékűek voltak. Élete végén az utolsó vers, amelyre kórusmű megkomponálását tervezte, Adynak talán a legkoncentráltabb vallásos költeménye, Az Isten harsonája című alkotása. Ez sajnos terv maradt csupán. Mégis nekünk, utókornak szól a testamentum: „Parancsa ez: mindenki éljen, / Parancsa ez: mindenki örül­jön!” Vizsgáljuk meg, Kodály életrajzának stá­ciói, a meghatározó élmények, hatások hogyan érlelték az életmű kibontakozását. A mai Szlovákiában a Kis-Kárpátok és a Vág völgye közötti medencében fekszik a nagy történelmi múlttal rendelkező város, Nagy­szombat. Egyik fő ékessége a kéttornyú, gó­tikus Szent Miklós székesegyház, ahová a 19. század második felétől az érseki főgimnázium diákjai nagymisére jártak. A krónika feltéte­lezése szerint 1895 táján vasárnaponként egy különös tehetséggel megáldott kisdiák nem a társaival együtt ült le a földszinten, hanem fellopakodott a karzatra, hogy meglesse az orgonistát a kántori szolgálata közben. A kar­zattérben szétnézve tört hangszerdarabokat, gyűrött kottákat talált a földön. Lehajolt ér­tük, felvette, és eltűnődött, vajon milyen le­hetett ott hajdan a zenei élet. Megpróbálta elképzelni, hogyan szólhattak korábban ezek a tört hangszerek; milyen lehetett az az egykori zenekultúra, amelynek csupán töredékes relik­viái maradtak meg. És vajon feltámasztható-e, életre kelthető-e, hogy újra diadalmasan zeng­ve betöltse az országot? Lesz-e, aki megfogal­mazza, lesz-e, aki befogadja, lesz-e valaha újra 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom