Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bereczki Róbert: A 16. századi magyar dallamaink tanítása a református oktatási intézményekben
A 16. századi magyar dallamaink tanítása a református oktatási intézményekben zó Ómagyar Mária-siralom, melynek valószínűleg nem énekes, hanem imádságos funkciója lehetett. A 16. és 17. századi énekeskönyvekben fellelhető tételek eredete kétséges, mivel már sokuk a 15. és 16. században Európa szerte ismertek voltak.4 A reformáció korának népénekei A korszak, melynek énekanyagát vizsgálni fogjuk, körülbelül a mohácsi vésztől a 17. század közepéig tartott. A súlyos vereséget követően a törökök elfoglalták az ország középső részét, hatalmas területek néptelenedtek el, aminek következtében elpusztultak a kulturális, vallási és iskolai hagyományok bástyái, mint például Esztergom, Pécs, Székesfehérvár, Buda. A magyar királyságot ért vereség hatalmas megrázkódtatással járt, melyből a históriás énekek tudósító, tanító, reményt adó tételei tudtak lelkeket felemelő kiutat mutatni. Magyarországon ezzel párhuzamosan jelenik meg a reformáció. Az első időszakban még nem beszélhetünk önálló protestáns gyülekezetekről, majd csak 1550 után válik el az evangélikus és a református ág. Ezek az új vallások, kiváltképp a református, a közösség részvételének, aktív bevonásának és tanításának szentelt kiemelt figyelmet.5 A 16. századi históriás énekek A reformáció énekanyaga gyors léptékben készült el, melyben helyet kaptak a már említett középkori kanciók, a históriás és krónikás énekek, illetve néhány külföldi jövevénydallam is. Jellemző az ad nótám gyakorlat, egy adott dallamra több szöveg is énekelhető, ha a versforma ezt lehetővé teszi. Erre találunk már példát a gregorián Himnusz műfajában is, melyben egy dallamhoz több szöveg is kapcsolódott, illetve cserélték is a dallamokat.6 Az egyik leggyakoribb versforma a 12 szótagos parlandó, mely dallamok konkrét képet adnak a stílusról, illetve daliami és ritmikai kapcsolatban vannak a magyar népzene ősi rétegével. A következő forma 11 szótagos sorokból áll, melyek 8+3-as tagolást mutatnak, és megegyeznek a későbbi új stílusú magyar népdaléval, ahol a legjellemzőbb ritmusformává váltak. Előadásmódja az új stílusú népdal giustójától eltérően a parlandó felé mutat. További versforma a 4+6 osztású, 10 szótagos sorok. A korszak egyik kedvelt versformája pedig a három egységből álló sorok variációja. Az alapegységet egy 5 szótagos volta ritmus 6 szótagos sorral lezárva, vagy egy 6 szótagos egység 7 szótagossal lezárva alkothatják. A jellemző versformák közül a Balassi-strófát kell megemlíteni, melyet 6 és 7-es egységek kombinációja alkot. Két típusát, az úgynevezett nagy Balassi-sort (6+6+7) és a kis Balassi-verset (6+7, 6+7, 6+6+7) különítjük el.7 4 Uo.,64. 5 Uo.,83. 6 Szendrei Janka: A himnusz, Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport és a Magyar Egyházzenei Társaság, 2000,34. 7 Dobszay: A magyar népének, i. m., 89. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 43
