Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség
Juhász Tamás drága kereszteket és feszületeket, gyertyatartókat stb. nem látni azóta a református templomokban. Kétszáz évig még orgonánk sem volt, a reformáció századában azt „pápista” cifraságnak tekintették. Egyszerű szépségén, a templomba járás megszokott, megnyugtató rendjén és az istenfélelem gyakorlóterén túl van egy olyan jellemzője a református templomnak, amely nekünk, istentisztelet-látogatóknak többet mond minden művészi szépségnél: minden helyről látni a szószéket és hallani azt, ami a szószéken hangzik. A szószék az a hely, ahol a református pap áll, onnan prédikál. A nép szemében, a ma még az egyházon kívül is működő köztudatban azonban túlnőtt ezen a konkrét funkción. A templomi szónoki emelvény, vallási értelemben Isten jelenlétét és kinyilatkoztatását jelképezi, erkölcsi értelemben pedig a legnemesebb élet- és értékrendet. Bizonyos megszorítással még esztétikai és tudományos üzenete is van, hiszen a felvilágosodás koráig — azaz nem is olyan régen! — az istentiszteletből eredt minden, ami szép és jó. Maga az igazság is osztatlanul egy volt, tudniillik mint olyan tudomány, amelyet „a papnak ajkai őriztek” (Mai 2,7). „aki megért s megértet egy népet megéltet” (Kányádi Sándor, Játszva magyarul) Az erkölcs, a művészet és a tudomány egységének tudata nem halványult el, s a szószék nemcsak hagyományőrző falvainkban, de a polgáriasuk (vagy a faluról az ipartelepek alvónegyedeibe űzött) városi lakosság körében is, egyszerre jeleníti meg a kultuszt és a kultúrát. Ma, amikor e két érték másutt már elszakadt egymástól, s nálunk is eltávolodóban vannak, jó emlékeznünk rá: a kultusz nem a kultúra egyik ága, hanem minden kultúra a kultuszban gyökerezik.7 III. A kegyesség magyar vonásai? Harmadszor azt kell kérdeznünk, hogy van-e külön magyar jellege a kegyességnek? A kérdés azért jogos, mert a legtöbb ma uralkodó szellemi áramlat képviselői, s köztük nagyon sok keresztyén teológus elvitatja a nemzet szerepét, mondván, hogy mind a keresztyén egyház, mind általában a vallás „nem nemzetspecifikus”, hanem nemzetek feletti, egyetemes közösség és érték. Különösen hangsúlyos ez a vélekedés ma, a globális gazdaság és társadalom, a több mint száz éves ökumenikus mozgalom korában. Vannak nemzetek, amelyek életében már több nemzedék óta szinte kitörölték a nemzeti gon7 Ennek a sokak által emlegetett régi igazságnak ma - úgy tűnik - régészeti igazolását nyújtja az a gigantikus kultuszhely, amelyet Anatóliában, a Göbekli Tepe nevű dombháton néhány évvel ezelőtt ástak ki. Ez Kr. e. 10 ezer [sic!] évvel épült, tehát ezer évekkel korábban, mintsem az ember elkezdte volna kultúrája első „fejezetét", a növénytermesztést. 38 Sárospataki Füzetek21.évfolyam 2017-3
