Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség
Juhász Tamás képviselője mondott, amikor halálos ágyán megkérdezték tőle, mikor tért meg: Ich bin auf Golgatha bekehrt - „En a Golgotán tértem meg”. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a megtérés a folyamatként értelmezett hitnek egyik aspektusa. Teljes egészében Isten ajándéka, aki az általa hitre mint felismerésre vezetett embert teljesen (totálisan) igénybe veszi, a maga céljaira fordítja és mozgósítja. A hit-felismerés királyi szabadságába emelt, Isten céljaira fordított ember, mivel Isten őt, aki mindenestől bűnös, mindenestől igazzá tette, nem szűkítheti Isten mozgósító ajándékát individuális bűnkutatásra és bűntudatra. 2. Evangelizáció Az egyházban élő kegyességi csoportok a megtérést a személyes ráhatáson túl különleges istentiszteleteken az egész gyülekezet vagy annak bizonyos csoportjai előtt tartott „evangelizációval” is sürgetik. Az evangelizáció először a szabadegyházak által gyakorolt missziói igehirdetés volt, amely a szekularizált, az egyháztól és a keresztyén hittől eltávolodott embereket akarta meggyőzni, megtéríteni. A 19~20. század folyamán a hagyományos protestáns egyházakban is elterjedt. Magyarországon át Erdélybe is eljutott, és ma már elég sok református lelkipásztor fogad önkéntes vagy meghívott „evangelizátorokat”, vagy éppen maga végez evangelizációt. Erdélyi református egyházunk viszont az evangelizációt mint műfajt hivatalosan nem ismeri, nem szabályozta. Igaz, a kommunista diktatúra idején nem is lehetett volna gyakorolni. Azt megelőzően, 1947-ben a teológiai akadémia akkori tanárai az Igazgatótanács felkérésére állásfoglalást írtak az evangelizáció műfajáról. Ok akkor azt határozottan helytelenítették és elutasították, mert szerintük az evangelizáció tartalmában nem lehet sem több sem kevesebb, mint igehirdetés. Az igehirdetésnek pedig jól szabályozott helye és alkalma van gyülekezeteinkben. Azt (a rendes istentiszteleten tartott szószéki prédikációt) sem helyettesíteni, sem kiegészíteni nem szabad. Az evangelizációt mint módszert is helytelenítették. Még erőteljesen élt a köztudatban a Makkai Sándornak tulajdonított sommás vélemény: „Az igehirdetés a templomban történik, az evangelizáció a kultúrházba való.” Ha tudomásul kell is vennünk az egyházban az evangelizációnak mint hívatlan vendégnek a jelenlétét, az evangelizáció módszerével semmiképpen nem tudunk egyet érteni, azt ma is el kell utasítanunk. Látványos, hatásvadász és egyéb tömeg- pszichózist célzó technikákkal és praktikákkal él, amelyek mind kálvinista hitünktől, mind az azt valló népegyháztól idegenek. Mivel gyakran megosztja a gyülekezetét „megtértekre” és „meg nem tértekre”, hatása kevésbé építő, mint inkább romboló. Sokakban még olyan aggódó kérdés is támadt az elmúlt évtizedekben, hogy akik ilyen eszközökkel osztják meg amúgy is szétzilált népegyházunkat, vajon nem tudatosan gyengítik magyar nemzeti közösségünket is?! 32 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 3
