Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Steinbach József: Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde

Steinbach József HITVALLÁSI MEGKÖZELÍTÉS* 8 A hitvallás első két fejezete meghatározó tételeket fogalmaz meg az igehirdetésre nézve. A teljes írás:9 Istentől ihletett (2Tim 3,16), Isten igaz Igéje (nem emberektől származik), hasznos,10 elég tekintélye van önmagában. Maga Isten szólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz, és szól még mindig a szent írások által. Az igehirdetésre nézve lényeges ez a hitvallási passzus: szólt és szól még mindig Isten, az írások által. A keresztyén bizonyságtétel természete, eseménye, „történése” kapcsán Isten Igé­je világosan fogalmaz. Jézus Krisztus kiemelte ezzel kapcsolatban: — Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól tibennetek (Mt 10,20). — Tehát, „.. .aki titeket hallgat, engem hallgat... ” (Luk 10,16; Jn 13,20). Az apostol hasonló megállapításra jutott: ,Az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét” (1 Thess 2,13). Ezekből következik a hitvallás definíciója: A külső igehirdetés Isten akarata, parancsa: „A hit hallásból van, Isten Igéjének hirdetése által...” (Rm 10,17), „.. .elmenvén, széles e világra, hirdessétek az evangéliu­mot..." (Mk 16,15). Amikor Isten Igéjét, törvényesen elhívott prédikátorok hirdetik az egyházban: hisszük, hogy olyankor maga Isten Igéje hirdettetik, azt fogadják be a hívők. A Szent­lélek belső bizonyságtétele által pedig „... csak az jöhet, akit vonz az Atya ” (Jn 6,41).11 A kettő együttesére kiváló példa Lydia esete, akinek Pál „kívülről” hirdette az Igét, „belül” pedig az Úr Lelke megnyitott a szívét (ApCsel 16,14). Mi hirdetjük az Igét, a növekedést pedig az Isten adja (lKor 3,7). Az igehirdetés két tényezőjéhez, a külső bizonyságtételhez és a Szentlélek belső bizonyságtételéhez kapcsolódik egy harmadik tényező is, az igehirdető szolga szemé­lye. Közvetlenül magát a hirdetett Igét kell néznünk, nem pedig az igehirdető szolgát, aki, ha bűnös is, Isten Igéje megmarad igaznak. Long, Thomas G.: The Witness of Preaching, WJK, 2005. - Buttrick hangsúlyozza a biblikusság, teológiai gon­dolkodás elsőbbségét, a világgal való párbeszédben pedig annak mindenkori szem előtt tartását, hogy ez a párbeszéd ránk bízott próféciáért történik. Ez a párbeszéd kizárja az olcsó, szubjektív érzelmi keresz- tyénség módszereit. Vagyis Buttrick nem tagadja, hogy az a kor, amelyben élünk, a tudatos gyülekezetépí­tés, marketing, ekkléziasztikai vállalkozások kora, amelyben az egyes felekezetek, vallások is„szabadpiaci versenyben” harcolnak a lelkekért, amelynek eredményeként a prédikálás sok tekintetben „megszelídül" vagyis sok tekintetben fenyegeti az a veszély, hogy kiszolgálja a hallgatókat ebben a versenyben. Ez a szelídülési folyamat azonban soha nem mehet egy határon túl, és soha nem juthat el odáig, hogy feladja a ránk bízott ügy iránti hűségünket. Buttrick, David: Homiletic, Moves and Structures, Philadelphia, Fortress Press, 1987. 8 AII. Helvét Hitvallás, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2013,1-2. fejezeteinek kivonata, 118-121. 5 „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai, mind azÓ-, mind az Újszövetség­ben, Isten igaz Igéje." ,0 „...tanításra, feddésre, megjobbításra, igazságban való nevelésre. A Szentírás minden kegyességre tel­jesen megtanít. Innen kell meríteni, bölcsességet, kegyességet, reformációt, kormányzást, istenes életet, tantételek igazolását és cáfolatát, intelmeket. A Szentírásban, Krisztus egyetemes egyháza, a legteljesebb mértékben kifejtve találja mindazt, ami az üdvözítő hitre, másrészt az Istennek tetsző életre vonatkozik." ” A belső megvilágosodás nem teszi feleslegessé a külső igehirdetést. Istennek hatalmában áll a külső igehirdetés nélkül megvilágosítani egyeseket, akiket, és amikor akar. Ez a kivétel azonban csak erősíti a szabályt. 20 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom