Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke

A gályarabkultusz töredezett emlékezete

torával (1973), de mindezek ismereti szintjének a mélysége nagyon vegyes. Elvben normális módon lehet ennek oka a nagy időbeli távolság a múltbeli történet és a jelenbeli emlékezők horizontja között.11 Valójában ez nem lényeges a kulturális emlékezet, a kultusz, a szimbólumok, emlékezethelyek révén fenntartott emlékezés általános mechanizmusaihoz képest. A mohácsi csata képe sokkal elevenebb a maga 490 évével,12 de a Kossuth- vagy a Petőfi-hagyomány relevanciája, élő ereje, nem múló jelenvalósága sem az időbeli közelségnek köszönhető, hanem számos más faktornak. Kossuth esetében a köztéri szobroktól a temetés országos eseményén át (1894) a legújabban megtalált hangfelvételig számos emlékezethely rögzült köré, s teszi kézzelfoghatóvá az emlékét. Petőfi esetében pedig egyesek számára ma sem kétséges, hogy a költő még él... A gályarabság emlékezete érdekes módon a kezdetektől torz vagy inkább féloldalas volt. S a 19. század végétől a protestantizmus önszemlélete, reprezentatív stratégiája és történelmi válságai rögzítették ekként a képet.13 A gályarabok emlékoszlopának létrehozása mögött is egy féloldalas történelemkép kiigazításának a kísérlete áll. Az esetük köztudatba való bekerülésének kétségtelenül ez volt a legnagyobb volumenű katalizátora, mely egyben új hagyományt teremtett. Az első ünnepléseket sokáig ezért évente és a szabadulás napján tették (február 11.), s Pápán, Patakon, Debrecenben és Pesten is sajátos liturgiája alakult ki a ceremóniáknak. Ekkor vált részévé a megemlékezéseknek a gályarabok énekeként elterjedt 394. dicséret himnikus megszólaltatása,14 melytől a mai ünnepségek sem tudnak elszakadni. Ezzel szemben a szöveg egy 17. századi Tranoscius-féle evangélikus énekeskönyvben maradt fenn, de csak 1885-ben jelent meg erre utaló módon a magyar fordításban (,JVtagyar Gályarabok Éneke” néven). Versek, énekek, prózai és drámai megemlékezések születtek sorozatban, s a két világháború közt pedig emléktáblák, kiadványok, festmények tárgyia- sították az emlékezést. Az egykor elhurcoltak emlékét örökítették meg a regionális ünnepségek, emléktáblák, -tornyok, -harangok avatásai, mára pedig emlékút is viseli a gályarabok nevét. Azonban már nem csupán szellemi szivárványhíd a kapocs például Csiha Kál- mánék romániai mártíriuma és a múlt között. Az Akik imádkoztak üldözőikért kötet első szövegeként megjelenített „Mártírok éneke” egy 17. századi, de már a gályarabok kora után keletkezett dicséret (394. dicséret). Bustya Dezső bevezető tanulmánya címében (Mártírok sorában) még tágan értelmezte önnön szerepüket, mondanivalójában azonban már csak a kommunizmus áldozatairól szólt.15 Csiha Kálmán személyes történetében viszont a saját Duna-deltabeli szenvedését az anyai nagyanyjára való emlékezéssel nyitja, akiről megjegyzi, hogy „gályarab őstől” származott.16

" L. ehhez Pierre Nora és az Assmann-házaspár jól ismert kutatásait.

12 Farkas Gábor Farkas - Szebelédi Zsolt - Varga Bernadett (szerk.):„Nekünk mégis Mohács kell..."

II. Lajos király rejtélyes halála és különböző temetései, Budapest, MTA ВТК, OSZK, 2016.

13 Hatos Pál: Választott népek és a vereség kultúrája, Esszék a modern eszmetörténet vallásos kontextusainak köréből, Budapest, Ráció, 2013.

14 Balogh: Azevangyéliom vértanúi..., i. m.

15 Bustya Dezső: Mártírok sorában, in Miklós László (válog., szerk.): Akik imádkoztak üldözőikért: Börtönvallomások, emlékezések, 1-2, Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület, 1996,7-17.

16 Csiha Kálmán: Fény a rácsokon, Börtönévek vallomása, in Miklós (szerk.): Akik imádkoztak üldözőikért..., i. m., 57.

2017 - 1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 27