Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke
A gályarabkultusz töredezett emlékezete Sándornál,2 majd pedig Bottyán Jánosnak a diákok számára még népszerűbb formában és számtalanszor napvilágot látott elbeszélésében.3 Azt leszámítva, hogy az idézett előadó erősen támaszkodott a száz évvel korábbi történésznemzedék által összeszedett és felépített előadásra, sajnos az etikai kétségeimen túl ki kell mondani, hogy megoldása nem áll távol egyéb, a témában nyilatkozó kortársai narrációjától, sőt azok forrásbázisától sem. Az elmúlt 15 évben több alkalom is nyílt a megemlékezésre, és ezt egyetemi körökben kihasználták, konferenciák, előadások jelzik ezt az érdeklődést. A gályarabok korának, a protestánsüldözés időszakának előkerült néhány újabb forrása, ami örvendetes. Mindennek ellenére sajnos, a regionális és az egyetemi szintű beszédekben a közös az, hogy - legyen az előadó/tanulmányíró egyetemi tanár vagy fiatal kutató4 - mindegyikük alapszövege, amelyre narrációjukat építették, Kocsi Csergő Bálintnak a Bőd Péter által magyarra fordított történeti műve és a Rácz Károly által kiadott gályarabéletutak voltak/lehettek.5 Szerencsés módon egy-két századfordulós emlékbeszédben több történeti kútfő is megidéződik, tehát egy vissza nem utasítható felkérésre ezek közül is könnyen elő lehet valamelyiket kapni. Jóllehet ez a kép bővíthető lehetne éppen a ’30-as években magyarra fordított Otrokócsi Fóris Ferenc elbeszéléssel,6 és számos, csak idegen nyelven (jobbára latinul, kisebb részben német, olasz, francia, angol nyelven) 1861—1944 közt napvilágot látott, 1676 körüli forrással. De ezek kikérése a könyvtárból, összesimítása, történeti forráskritikával mérlegre tett elemzése hosszú munkát és fáradságot igényel. És mivel a gályarabok története nincs benne olyan mélyen a kulturális emlékezetben, ezért a könnyebb út is nyilvánvaló sikerrel kecsegtet az emlékbeszéd összeállításakor. A másik hasonlóan féloldalasra sikerült megemlékezés is mostanában esett meg. Korábban a hollandiai Vianen magyar gyülekezete s a Mikes-kör tartotta fenn a magyar gályarabok emlékezetét, egybekapcsolva azt a holland admirális, de Ruyter ünneplésével. Magyar földön a századfordulós honi megemlékezések után immár a másik évezredben Pusztai Gábor irányította rá a figyelmet újra, s jelentetett meg több magyar s idegennyelvű írást és kötetet a témában.7 Szimbolikusan a történelemben búvópatakként jelent meg a hol2 Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok, Budapest, Luther-Társaság, 1927 (Keresztyén hithősök, 2). 3 Bottyán János: Hitünk hősei, Budapest, MRE Zsinati Iroda, 1971. 4 Kónya, Péter: Die ungarischen Galeerensklaven, in Bahlcke, Joachim (Hrsg.): Religiöse Erinnerungsorte in Ostmitteleuropa, Konstitution und Konkurrenz im nationen- und epochenübergrei- fenden Zugriff, Berlin, de Gruyter, 2013, 924-930; Papp Klára: De historische achtergrond van het predikantenproces in Hongarije, Acta Neeriandica, (8)2011, 29-51; Ferencz Anna: Hitből táplálkozva, Az i674-es pozsonyi vésztörvényszék elé idézett gömöri lelkészek és tanítók, H. n., Méry Ratio, 2004. 5 Kocsi Csergő Bálint: Kősziklán épült ház romlása, Fordította Bőd Péter, [1738], kiad. Szilágyi Sándor, Lipcse, Köhler, 1866; Racz Károly: A pozsonyi vésztörvényszék áldozatai, Sárospatak, Steinfeld, 1874; Lugos,Traunfellner, 18992; Budapest, Kókai, 1905.3 6 Otrokócsi Fóris Ferenc: Fenevad dühöngése, Fordította, s. a. r.: Herpay Gábor, bev. Csikesz Sándor, Budapest, ORLE, 1933 (Antiqua Bibliotheca Ecclesia Reformatae Hungáriáé, 111/1). 7 Pusztai, Gábor: Gedenkzuil voor De Ruyter, Acta Neeriandica, (8)2011,175-186; Bitskey István - Pusztai Gábor (szerk.): Michiel de Ruyter és Magyarország, Debrecen, Kossuth, 2008. 2017-1 Sárospataki Füzetek21. évfolyam 25