Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZEMLE - Nagy Károly Zsolt: Örsi Julianna (szerk.): Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért
SZEMLE Nagy Károly Zsolt Örsi Julianna (szerk.): Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért, Szolnok-Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület - Túrkevei Kulturális Egyesület, 2016, 332 oldal Az Örsi Julianna szerkesztésében 2016-ban napvilágot látott tanulmánykötet tizenkét szerző huszonkét szövegét tartalmazza. A mintegy 332 oldalas mű középpontjában egy a református felekezeti társadalom formálásában jelentős szerepet játszó régió, a Nagykunság — és a történeti okokból ahhoz kötődő Érmellék és Bácska, illetve az amerikai szórványmagyarság — református lelkészeinek kultúraformáló szerepe áll. Ez a témaválasztás két szempontból is fontos. Egyrészt a református felekezeti kultúra lényegi vonása a lokalitásokhoz való kötődés. Ennek a sajátosságnak történeti okai nyilvánvalóak és reflektáltak is az egyháztörténet-írásban, de az egyházi közbeszédben is sokszor hivatkozunk rájuk. Éppen ezért meglepő, hogy az egyes lokalitások vagy identitásrégiók meghatározása máig alig történt meg, s így azok a sajátosságok, melyekről beszélünk, legtöbbször nem többek sztereotípiáknál vagy előítéleteknél. A lokalitások középpontba állítása azért is fontos, mert a téma „beláthatósága”, léptéke kiváló lehetőséget adna arra is, hogy az egyháztörténetben intenzívebben érvényesüljenek olyan elméletek és módszertanok — mint a mikrotör- ténet, mentalitástörténet vagy a beszélőkre koncentráló narratív szemlélet —, melyek a történetírás más területein jelentős karriert futottak be, és kiváló eredményeket hoztak. Másrészt — amint erre a kötet szerkesztője is reflektál — a reformáció ötszázadik évfordulóján különösen aktuális lenne, hogy olyan személyek portréival frissítsük „hitünk hőseinek” arcképcsarnokát, akiknek kiállása, hitvallása a ma embere számára is érthető és iránymutató lehet. Ez az értelmezés és alkalmazás persze sajátos történetírói, elbeszélői feladat, mely azzal együtt, hogy nem problémamentes, biztosan többet vár el a szerzőktől, mint életrajzi tények puszta felsorolását. Az itt bemutatott kötet ezeket a lehetőségeket csak részben használja ki. A szövegek - melyek közt öt újraközléssel is találkozunk - három blokkba szerveződnek, melyek azonban nem alkotnak szigorú tematikus egységeket. Az első blokk (teremtők, értékőrzők — Lelkészek a közösség élén) többnyire a lelkészek közösségszervező szerepével foglalkozik, elsősorban az egyház intézményi létére koncentrálva. A blokkból kiemelkedik Orsi Julianna tanulmánya, mely egyben a kötet nyitó szövege is. Ebben a szerző átfogó képet rajzol a nagykunsági reformátusok társadalmáról, elhelyezi benne a lelkészeket, valamint értelmezi közösségért végzett munkájukat. Örsi tanulmánya egyértelműen rávilágít arra, hogy bármi legyen is az író célja, nem beszélhet egy közösség élén álló lelkészről azon közösség bemutatása nélkül, melyhez kötődik. A közösség ad ilyen vagy olyan lehetőséget a lelkészi életpálya kibomlásához, és ebben az összefüggésben válik értelmezhetővé — mint arra a blokk másik, átfogó igényű 2017 - 1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 135
