Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Földváryné Kiss Réka: Emlékbeszéd
Földváryné Kiss Réka 1953 novemberében, az ítélethozatal után ott is halt meg. Évtizedekig jeltelen sírja a valaha elgazosított rabtemetőben, ma legfontosabb nemzeti gyászparkunkban, a 301- es parcellában, az ’56-os mártírok mellett fekszik. A történeti kutatásokból ma már tudjuk, hogy a КЗЕ-pert a Mindszenty-per protestáns párjának szánták. Nagy református kirakatpernek, amelyben - ha az egyházpolitikai érdekek úgy hozzák — akár Ravasz Lászlót, akár Bereczky Albertet is el lehet ítélni. Az egyházpolitikai érdekek azonban nem úgy hozták, Pógyort és vádlotttársait zárt tárgyaláson ítélték el egy egészen abszurd, és azt hiszem, ma sokakat meghökkentő váddal, mely szerint illegális összeesküvést szerveztek egy eredetileg nemes, keresztény szociális gyökerű gondolat megvalósítása érdekében: hogy létrehozzák Magyarországon az Európai Uniót. Pógyorék egy remélt rendszerváltás után valóban ebben gondolkodtak. Keresztény alapon, a nemzetek egyesült Európájának az ideája éltette őket — a Rákosi-korszak szellemi sivárságában. És ezért az eszméért a kommunista diktatúra idején három hívő református a szabadságával fizetett. Közöttük az egyenesen a kitelepítésből elhurcolt Teleki László, a néhai miniszterelnök távoli rokona. Kedves emlékező barátaim! Ez a hatvanöt évvel ezelőtti október, amely nélkül a hatvan évvel ezelőtti október sem érthető meg, református szempontból igen sűrűre sikeredett: a kommunista diktatúra termelte a később emblematikussá vált áldozatait. Akkor is, 1951 októberében tartottak egy zsinatot, amelynek az volt a feladata, hogy legitimálja az egyház öncsonkítását, többek között a pápai és pataki akadémiák úgymond önkéntes felajánlását. Tudjuk, október 24-én megnyílt a zsinat első ülésszaka, amely azonban Pap Béla karcagi lelkipásztor és Szabó Imre budapesti református esperes felszólalásai nyomán nem várt egyházi ellenállás jegyében zajlott: többek között a kitelepített egyháztagok és a kuláknak minősített református gazdák melletti kiállás hiányát kérték számon a Péter János- és Bereczky-féle egyházvezetésen. A zsinatot rövidesen felfüggesztették. Ezzel szinte egy időben, október 30-án elkészült a KIE-ügyben az ÁVH nyomozati jelentése, amelynek akkor még nyitott volt a kimenete. November 26-án Szabó Imrét elmozdítják esperesi, majd fasori lelkészi állásából, és új szolgálati helyéül egy vasút és orvos nélküli nyírségi kis falut, Bujt jelöltek ki az akkor már betegeskedő 60 éves lelkipásztornak. Az egyházi ellenzék másik kulcsemberét, Pap Bélát november 28- án tartóztatta le az AVEI. Másnap ismét összeült a zsinat, amely most már minden ellenállás nélkül megszavazta a diktátumokat. A zsinat másnapján Jónás Béla hírhedt büntető tanácsa ki is hirdette az ítéletet a végül Pógyorékra szűkített perben. Tisztelt emlékezők! Pógyor István, Teleki László, Pap Béla, Szabó Imre. Ok talán a református emlékezetközösség ismertebb alakjai. A Rákosi-korszak azon egyházi meghurcoltjai, akikre még emlékezünk. De vajon tudjuk-e, hogy ki volt ennek a pernek a harmadrendű vádlottja, Hartyányi Imre, aki 5 évet kapott, vagy ismerjük-e Ráski András aranyo108 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
