Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: A Babilon-kép ószövetségi háttere
Szigeti Jenő öndicsőítése, Dn 4, álma a kivágott fáról stb.). A nagy erejű birodalom gyors ösz- szeomlása viszont minden kétséget kizáróan ennek a hármas szövetségnek a felbomlásával magyarázható. Nabunaid (555-538) megpróbált Szin (a holdisten) kultuszának megerősítésével megszabadulni a Marduk-tisztelet terhétől, amely a papok befolyását biztosította. Megpróbálta a hatalmas gazdasági erőre szert tevő templomok feletti királyi ellenőrzést gyakorolni.22 Ez természetesen a papság felháborodását váltotta ki, ami lázongásokat indított. Marduk papjai Nabunaidot hitetlennek kiáltották ki, aki Téma oázisába, Edomtól délkeletre tette át székhelyét, s itt maradt tíz évig. A babiloni kormányzást fiára, a gyengekezű trónörökösre, Belsazárra (Bel-sar-uccur) bízta. Mivel az uralkodó nem jelent meg az újévi akitu szertartáson, az ünnepet nem tartották meg, amit a papok szentségtörésnek tartottak. Babilon önmagával meghasonlott ország lett. Ennek a meghasonlásnak a tükre a qumráni iratok között megtalált „Na- bunáid imája”,23 mely arról számol be, hogy az uralkodó hét éven át az emberektől száműzve élt Témában, és egy júdeai zsidó jövendőmondó közbenjárására ez történt: „Isten felém fordította arcát és meggyógyított, és eltörölte bűnömet”. A nagy Babilont létrehozó hármas szövetség összeomlott, így elkerülhetetlen volt a felbomlás. Círus (Kűrosz) uralomra jutásával Babilon sorsa megpecsételődött. A város bukása rövid idő alatt és könnyen következett be. Gobüasz (Gubaru) babiloni hadvezér Círushoz pártolt. A fővárosban vak rémület lett úrrá. Nabunaidban nem bíztak, hiába próbálta egyes források szerint helyreállítani az újév-ünnepet.24 Nabunaid felkészült a támadásra, de Círus seregei Opisznál győztek, és ellenállás nélkül bevonultak Szipparba, majd Babilonba, megölve Belsazárt. A papoknak és a kereskedőknek már új, „megbízhatóbb” katonai szövetséges kellett. Círus a város polgárainak örömujjongása közben vonult be az ősi városba. Támogatói elsősorban a papok és a kereskedők voltak. Ebben a rövid ideig virágzó birodalomban kerültek fogságba a zsidók. Ez nem rabszolgaságot jelentett, hiszen a fogságba hurcoltak az ország politikai, vallási és szellemi vezetői voltak. A fogságba vitel első lépése — Dániel és társainak elvitele — azt a célt szolgálta, hogy Babilonhoz hűséges adminisztrátorokat képezzenek. Az ezt követő három fogságba vitel (597, 587, 582) pedig azt, hogy a lázongó, taktikázó vezetőréteget távolítsák el az országból. A fogságba hurcoltak száma nem volt túl nagy, pontos adatait Jer 52,28—30-ban találjuk, s ez mindössze csak 4600 fő. Igaz, hogy ez csak a felnőtt férfiak száma volt. Mégis, az elhurcoltak voltak a zsidó vallási és politikai életnek a meghatározó személyiségei. Az elhurcoltak sorsa a fogságban nem volt elviselhetetlen. Nem telepítették szét őket, hanem saját településeiken belül egy bizonyos önkormányzati függetlenséget 22 Dandamaev, M. A.: Neo-Babylonian Society and Economy, in Boardman, J. et. al„ (eds.): The Cambridge Ancient History, vol 111/2, Cambridge University Press, 1991,252-275. 23 4Q242. - 4QOrNab. - 4QprNab. Komoróczy Géza: Kiáltó szó a pusztában, A holt-tengeri tekercsek, Budapest, Osiris Kiadó, 1998, 174-179; Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt tengeri tekercsek töténete, Budapest, Osiris Kiadó, 2005,37,114. 24 Harmatta: i. m., 237; Bright: i. m., 347-348 - vö. 40. sz. jegyzet (508. old) 72 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 - 4
