Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Hálaadó úrvacsorái imádságok

Hálaadó úrvacsoraI imádságok

Követte-e az imádságok szövegében valamilyen korabeli szerző véleményét vagy mintáját? Nem sok reményünk van arra, hogy ezt tisztázhassuk.

Talán mégis van olyan háttérben rejtőző adalék, amelyet a tisztázás reményében kutathatunk. Ilyen az a körülmény, amelyre már 1934-ben utalt Tóth Endre tanulmánya. Kármán József (1738—1795), akit egy évvel halála előtt választottak meg püspöknek, papi gyakorlatában és Agendájában31 is vallotta a teljes szertartásnak az úrasztalától való végzését, és a jegyek megszentelésének mondott külön imádságokat.32 Kijelentette ezt az elöljáró beszédben:

„igen illendő, és szívet hatóbb volna, ha valami az Úri Sz. Vatsora ki-szolgáltatásához tartozik, az mindenkor a’ szent asztalnál mondatnék-el, a több Népnek el-eresztése után; és a Kenyérnek ’s Bornak meg-szentelése, különös [azaz külön-külön mondott] Imádságokkal menne véghez, mint nálunk.”33

Többször utalt Tiszántúl eltérő gyakorlatára. Egyszer sem említette Tiszáninnen praxisát. Közölte a Confessio generalis hagyományos szövegét, de nem egészen Milotai Nyilas szerint.34 Agendájában van kenyér és bor feletti imádság, teljesen független a patakitól.35 A szertartás befejező részében — néholi eltéréssel — ugyanaz a Gratiarum actio hangzott, amely alább olvasható.36 Mindezek hasonlítására apjának, Kármán Andrásnak (c 1710—1761) a fellelhető kézirataival és losonci gyakorlatával,3' valamint a Pataki Agendával eddig nem történt kísérlet. Érdemes tisztáznunk ezt a kapcsolatot, akkor talán eldönthetnők azt is, hogy dunántúli területeken és máshol milyen hatása volt a puritán eszméknek és szertartási gyakorlatnak,38 miként folytatódott ez a 18. században, és hogy erre a lehetséges kapcsolatra utalt-e Révész Bálint. Nem tudjuk tehát jelenleg, hol, mikor és milyen széles körben létezett ez a külön imádságokat tartalmazó liturgiaváltozat, de a 17-18. században gyakorolták. Nem csak ekkor, nem

31 Ekkle'siai Agenda, avagy a' Helvetziai Vallás-tétel szerént reformáltt Magyar-Országi ekkle'siák- ban való Sz. Sákramentomok’ ki-szolgáltatásának, egyéb megszokott Vallásbéli tzeremoniáknak és közönséges Isteni tiszteletnek Módja. Meliyet a' régen óhajtott Egyenlőség bé-juttathatásáéert, köz-haszonta, maga' saját költségén, Világ’ eleiben adott, 's ki-nyomtattatott Kármán Jó'sef a' Lossontzi R(eformáltt) E(kklé'siának) L(elki) T(anítója). Po'sonban, Wéber Simon Péter' Műhelyében,! 787. — A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár B 281 jelzetű példányát használtam, ezt a szerző ajándékaként (dono misit) 1790. szeptember 27-én iktatta állományba az akkori könyvtáros.

32 Tóth Endre: Az úrvacsoraosztás Dunántúlon a reformációtól fogva a 18. század végéig, i. m., 137.

33 Kármán József: 1787, i. m., föl. A3a.

34 Uo.. 27-28.

35 A kenyér felett:„Áldott légy felséges ditsősségű Isten!"; a bor felett:„Áldassál 's fel-magasztal- tassál..."kezdettel. Uo., 31-32, 33.

36 Uo., 38-39.

37 Több eredeti kéziratot és másolatot vizsgáltam Budapesten, Pápán és Sárospatakon, de elég részletes feltárásukra eddig nem volt módom.

38 Puritánjaink vitatták a keresztelés szertartását is, az sincs földerítve, hogy erről (és egyéb prédikátori teendőkről) miért nem született valamilyen megállapodás vagy kiadvány.

2016-4 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 59