Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Hálaadó úrvacsorái imádságok
Hálaadó úrvacsorai imádságok kiadásban, meg egy kötet szertartási beszéde, amelyet még több követett. Valaha olvastam ezeket, de más szempontból mérlegeltem, aztán elfeledtem, ezért újólag rossz helyen keresgéltem. 1853-ban az úrvacsorás szertartás leírása közben Révész Bálint (akkor még nem püspök, hanem teológiai tanár) így nyilatkozott a szertartás egészéről, illetve alkotóelemeiről és saját álláspontjáról egy dőltbetűs jegyzetben: „Ezen régi, leginkább a tiszántúli egyházkerületben szokásban lévő formát egészen megtartottam s megtartatni óhajtom, részint azért, mert ez állandó formaként állapíttatván meg, nem érzettem magamat feljogosítottnak e helyett magamtól újat készíteni, míg felsőbb s közhatározatból nem történik ennek változtatása, — részint azért, mert sok ebben az erő, az egyszerűség mellett; részint végre azért, mert az egyformaságot a lényegesebb formákban szeretem, és a régi formákat, melyekben sok jó, sok erő van, melyeket a nép is megszokott, nem köny- nyen cserélem fel újabbakkal. Más egyházkerületekben ismét más ilynemű formák vannak megállapítva, használja tehát kiki azokat, melyek ottan szokásban vannak, vagy a melyeket czélszerűbbnek, erőteljesebbeknek tart, bejegyezhetvén azokat a könyv hátuljára kötött tiszta papírosra. — En jelen dolgozatomban leginkább csak a különböző innepekhez, s körülményekhez alkalmazott szertartási beszédek készítésére szorítkoztam. Általános prédikátoraink munkásságában, hogy beszédek írását vélték egyetlen vagy legfontosabb tennivalójuknak, a szertartás egészét és kérdéseit nem ritkán teljesen mellőzték. Nem újító, hanem régi értékeket őrző törekvése magyarázza, hogy Révész Bálint szertartási beszédei mellől nem hiányzik a szertartás viszonylag teljes leírása és a szertartási tételek szövegközlése sem. Ilyen a Milotai Nyilas István Agendájából (1621) való Confessio generalis, amelynek középkori magyar nyelvű előzményei vannak.6 7 Van más hagyományos imádság is a még életében bővítve megjelent szertartási beszédei mellett. Még egy évtizedet élt az 1881-es debreceni zsinat után, az egységes magyar református egyház megalakulását megérte, amikor ismét fölvetődött a liturgia réges-régen, csaknem három évszázadon át sikertelenül emlegetett egységesítésének terve. Erre való szándékkal adott ki Ágendát és imádságos köteteket Kármán József a 18. század végén, könyvének címében alább olvasható az egységre törekvés. Csiky Lajos (1852—1925) teológiai professzor lemondóan írta a Révész kötetének bővített kiadása előtt: 6 Révész Bálint: Egyházszertartási beszédek. 2. bővített kiadás, s. a. rend. Csiky Lajos, Budapest, Kókai Lajos kiadványa, 1889,91. 7 Örök, mindenható, felséges Úr Isten, én szegény erőtelen bűnös ember vallást fészek... Közlése itt szükségtelen, benne van a Bartha Tibor szerkesztette 1985-ös rendtartásban is, hagyományőrző gyülekezetek ma is azt várják, hogy elhangozzék. Forrásaira, kéziratos előzményeire és fennmaradására itt nem térek ki, ezekkel kiadatlan dolgozatomban foglalkozom. 2016 - 4 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 51
