Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Miért lehetetlen a Bírák könyvének megértése a Massorah és az akcentusok nélkül? Ahogy ez a kezdeteknél eldől (Bír 1,1-3)
Enghy Sándor a periódusok rangját. Persze, hogy összetartoznak a dolgok, és ez reménység tárgya. Mert az, ami összevisszaságnak tűnik, az mégis egy abból a szempontból, hogy annak Isten az Ura, és nem más az iránya, hanem az ígéretek beteljesedése, a kibontakozás. De azért az út egyes szakaszain konkrét emberek járnak, konkrét korban, konkrét felelősséggel, küldetéssel. Csak ne mossunk össze mindent, pusztán az összefüggések kedvéért. Mert akkor nem jól értjük az összefüggést, és félő, hogy elsikkad az adott pillant üzenete, varázsa, fontossága, méltósága. A rVía konkretizál, elválaszt, megállít, s a történeti egységben a részletre irányítja a figyelmet. Egyetlen érvünk maradhat, ha nem akarjuk másképp hangsúlyozni az üzenetet, ajózs 1,1, ahol ugyanez a szerkezet található, mint a Bír 1,1-ben, és az első szó ugyanezt a hangsúlyjelet hordozza mindkét helyen, vagyis a r'víat: nia nrm 'ín - Józs 1,1; nla nnK ’ijm - Bír 1,1. A következő hangsúlyjellel már nem ez a helyzet, hiszen a Józs 1,1 -ben a helyzet: javítanánk, mert így lenne logikus, ha egységesíteni akarnánk a szöveget, a Józs 1,1 mintájára, ahol a második szó tevírt kapott a szerkezetben. Noha ott sem akarunk megállni a történetben, szeretnénk már az ígéretek kibontakozása útján végre tovább, jó messzire jutni. Már értjük, hogy az ígéretek beteljesedése útján vannak szakaszok, amelyeken egy-egy nemzedék van nagyító alatt. A tevír ott, Józs 1,1-ben az események egymás után (’ins) következő rendjére figyelmeztet: álljunk meg az úton, akármilyen sietős is az ígéretek beteljesedése, és tanuljunk abból, hogy mi után jutottunk tovább. Mi mindennek kellett történnie addig, míg YHWH vezetése, hatalma, szeretete nyilvánvalóvá vált. YHWH csodálatos vezetése során az egymás után történő események sajátosságaira koncentrál a tevír, a tanulságok levonásának igényével. Ha erre figyelve, koncentrálva egységesítenénk a két szöveget, első hallásra akár igazunk is lehetne. Elvileg Price36 is támogathat bennünket ebben a törekvésünkben, aki tudja, hogy a tevír csak megtöri azt a szakaszt, amelyet a tifhá ural, s esetünkben a rvfával kezdődik, csak ott a méritá’val kapcsolt részletben Mózes haláláról van szó (nrna nia "ins ■'Éri - Józs 1,1). A szöveg szerzője tisztában van azzal, hogy a halál óriási problémákat vet fel az ígéretek beteljesedése útján, hiszen kérdésessé teszi YHWH hatalmát. De csak ott, ahol önálló hatalmat tulajdonítunk neki, elszakítva azt Tőle. Ezt akadályozza meg a méTká’val-tifha-val határolt szöveg, összekötve a halál gondolatát Mózes személyével, és nem engedi, hogy a halál hatalmáról fantáziáljunk. Legszívesebben itt is javítanánk a hangsúlyjelet, hogy nyugodtan dramatizáljuk a halál pusztítását, mert nekünk így jobb. Szenvedhetünk és igazoljuk magunkat: tényleg nem érdemes hinni, hiszen a halál mégiscsak méltó ellenlábasa YHWH-nak. De hát így Józs 1,1-ben a hangsúlyjelek miatt csak Mózes haláláról van szó az egymást követő események sorában, ami önmagában véve csak tragédiát növelő tényező lehetne, hiszen ha Mózes meghalhat, akkor nagy a baj. Kinek lehet akkor még reménysége? Hát ezért fontos, hogy ott, Józs 1,1-ben az ’atnáhval (rnrr ina ntíá nla yinx 'rri) lezárt egységben kell vizsgálni az eseményeket. Itt a múnah akadályozza meg a szolgaság önmagában vett problámájának boncolgatását, mondván: nem mindegy, hogy minek, milyen erőknek és hatalmak36 „A Tebir segment functions as the near subordinate segment in the domain of Tiphcha. Its companion remote segment (if any) is Rebia!'- Price: i. m„ 74. 24 Sárospataki Füzetek20. évfolyam 2016-4
