Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
„Szabadság az ortodoxiában jelentette azonban, hogy ne használtak volna írott jegyzeteket „titkos tekercseket”, amelyek a szóbeli hagyomány memorizálását segítették.37 A kumráni csoport rendkívül erőteljes és militáns ideológiája továbbörökítésének technikájáról nem tudjuk biztosat megállapítani: ha a megtalált Közösségi Szabályzat eleve írásba foglalásra és megőrzésre szánt iratként funkcionált, akkor a hagyományozás a szadduceusokéhoz áll közelebb, ha csak jegyzetként, akkor a farizeusokéhoz.38 A korabeli apokaliptikus csoportok esetében pedig nagyjából az esszénusokéhoz hasonló a helyzet.39 Mivel tehát Gerhardsson el tud tekinteni a különböző csoportok teológiájától, és ezáltal a „tradíció” egy technikai folyamatot leíró kifejezés marad, ki tudja mutatni, hogy az írásbeli és szóbeli hagyományok egymásba játszása és továbbadása két pólusnak az állandó kölcsönhatását jelenti: az írott szöveg szóbeli elsajátítását, és a szóbeli tradíció írásba rögzítését. Ennek az általánosító tendenciának az az indoka, hogy az oktatási módszereket nagyjából-egészében általánosan elterjedtnek és egységesnek tekinti. Ahogy ő fogalmaz: „a rabbinikus hagyományozás technikája egészében véve, és alapjában olyan primitív, „populáris”, hogy nehéz elképzelni az iskolán kívüli továbbadási technikáktól lényegesen eltérő variációk lehetőségét.”40 Az oktatás populáris jellege azt jelenti, hogy elemei bármilyen oktatási közegben nagyjából azonosak.41 Vagyis bármilyen teológiai különbség ellenére, hagyományhordozó csoportok hagyományo- zási módszereitől függetlenül, pusztán a továbbadás technikai feltételeit nézve egységes kép áll előttünk a Jézus korabeli (illetve azt megelőző és azt követő) Izraelből. Az, hogy vajon ez az elképzelés, mely szerint a hagyományozás a teológiáktól független módszertanon alapul, mennyiben állja meg a helyét, már egy nehezebben eldönthető kérdés.42 Az elmélet stabilitását szolgáló további előfeltevés, hogy a szövegekkel szembeni alapvető attitűd is viszonylag egységesnek tekinthető. Az i.e. 100 és i.sz. 200 közti zsidóság minden értelmezési kísérlete abból indult ki, hogy a szöveg (a Tóra) az élet egész területére kiterjedő útmutatással szolgál, vagyis tartalmát tekintve kimeríthetetlen.43 Ebből a szempontból nincs alapvető különbség a spontán, inspirált asszociációs értelmezés és az alapos, tudatos, módszeres exegézis között, mivel mindkét esetben a Szentírás szövegének asszociációi, és az ezek megfogalmazására siető gazdag tradíció összjátékával van dolgunk.44 De még az egymástól nagyon is eltérő, a pesher és mi- drash exegézis is összefonódik egymással, mivel hasonlóan nagy szabadságot élvező 37 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 31, uő„ Origins, 23. 38 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 31. 39 uo„ 52kk. 40 uo„ 76k. 41 TTECH 16kk. Ezt persze korábbi művében árnyaltabban fogalmazza meg: a papi iskolák és farizeusi oktatási egységek összehasonlításának problémáját rendkívül komplexnek találja. (MeMa 87.), vö. MeMa 100. 42 Gerhardsson ezt meg is jegyzi: lehetséges, hogy a rabbik tannák ellen irányuló sokszor maró kritikája a tannák és rabbik különböző tanítási módszereire vezethető vissza, és a rabbik sikertelen egységesítési kísérletének kudarcát követő csalódásban gyökerezik. (MeMa 109.) 43 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 33. 44 uo., 35. 2016 -1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 33
