Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sándor Endre: A temetési prédikációkról Csikesz Sándor és Darányi Lajos igehirdetései tükrében
Sándor Endre Figyelemre méltó, hogy mindezek a szempontok jelen voltak már Csikesz Sándor és Darányi Lajos temetési igehirdetéseiben is azzal a plusszal, hogy szemléletesen, egyedi módon hirdették az evangéliumot. Darányi Lajos írja, hogy „a temetési igehirdetés akkor jó, ha felemeli tekintetünket. Ha addig nézünk a halott után, míg már nem is utána nézünk, hanem a visszatérő Jézus Krisztus elé. Jövel Urunk Jézus! A temetés akkor »szép«, ha felszáradnak a könnyek, ha megbékélnek a szívek, ha mindenki azzal az elhatározással megy haza a temetőből, hogy még hátralévő életét jobban az Ige uralma alá helyezi, hogy szolgálja az Isten dicsőségét és az emberek javát. A temetési igehirdetés akkor jó, ha általa mindenki szentebb, szelídebb és emberibb lesz.”14 „Ha valahol nyilvánvaló, hogy igazán vigasztalni csak az Isten életet fakasztó, életre támasztó szeretetének örömhíre tud, akkor az a koporsó mellett nyilvánvaló. Ezt a megrendítő, valóban szívbemarkoló tényt a temetési igehirdetésnek nem szabad semmiféle formában elkendőzni..írja Jánossy Imre.15 Az egész temetési igehirdetés hangulatát megváltoztatja Péntek Árpád megállapítása: „Nem hullát, a lélek »porhüvelyét« temetünk, hanem a Szentlélek templomát (lKor 6,19), amelyet Istentől nyertünk, (vö. még lKor 3,16, 2Kor 6,16) Isten csodálatos teremtését, amely az üdvösség eszköze volt (Zsolt 139,14).16 Mindkét igehirdető a Szentírás alapján szól, s így nem „hideg csengésű »gyászmunka«”,17 amit végeznek, hanem valóban temetési istentisztelet. S, ha valahol, akkor a temetési igehirdetéseknél különbözik leginkább Darányi Lajos és Csikesz Sándor felfogása. Csikesz Sándor sokszor kemény a temetések alkalmával, amint látjuk ezt a Kun István koporsója felett elmondott beszédében. S arról is tudunk, hogy temetés után belőttek az ablakán Kiscsányoszróban, s más alkalommal szérűskertjét gyújtották fel. Később ez a hang melegebbé válik például a Knézy Gyula fölött elmondott beszédében. Ugyanakkor minden beszédében használ szemléltető anyagot, ahogy a Jn 9,1—9 alapján írt vázlatból is látjuk: ,A- gyermek a gyeplővel, mikor veszedelmes helyre kerülnek, odadobja apja kezébe... Miért tud a nő jobban imádkozni? Mert több bajon is ment át. A karambolnál az emberek, akik előbb még káromkodtak, trágárkodtak most Istenhez kiáltanak. Miért? ... Mért az utolsó menedék Isten? Mért nem az első?” És sorolja tovább a szemléltető anyagot. Valamikor áldott emlékű professzorom, Módis László azt mondta, hogy csupán egyetlen temetési beszéde maradt fenn Csikesz Sándornak. Nagy örömömre szolgál, hogy én ötöt találtam.18 Darányi Lajostól pedig, akinek dobozokat tölt meg a temetési beszédvázlata, csupán 29-ből idézek, melyek jelzik, hogy milyen szemléletesen temetett. Minden 14 Darányi Lajos: Emeljük Jézushoz Szemünk! (1957), Tiszáninneni Református Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtára Kézirattára, Sárospatak, Kt. D. 7536/24.6. 15 Jánossy Imre: Ige-szolgálatunk koporsó mellett, Református Egyház, 1958. július 1. X.évf. 13.sz., 310-311. 16 Péntek Árpád: A temetési igehirdetés elvi szempontjai, Református Szemle, 1972,1-2. sz., 78-85. 17 Hennig, Kurt: Isten igéje elkísér a halálban Is, Debrecen, 1992,63. 18 Csikesz Sándor: Jézusban van menedékünk, kiad. Sándor Endre, Budapest, 1995,96-102. 104 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
