Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Szabadság az ortodoxiában Az elmélet tartópillérei — az „ortodoxia” Gerhardsson egész munkássága idején kitart olyan ernyő-fogalmak használata mellett, mint „Judaizmus”, „Tóra”, „Farizeizmus-Rabbinizmus”, még ha ezek a fogalmak viszonylag nyersek, és félreértésekre adhatnak és adtak is okot.8 Egyfelől szerinte minden különbség és jelenlévő pluralitás ellenére a Jézus korabeli zsidóságot egységesnek lehet tekinteni.9 Ennek a „judaizmusnak” a főbb jellegzetességei: az erős monoteizmus, az egy igaz Istennel való szövetség gondolata, a Tóra-centrikusság, és ennek a jelenre vonatkozó következményeit feltáró buzgalom. A kegyes zsidó számára a Shema-ima napi kétszeri ismétlése volt a felhívás az élet minden területének „Isten uralma” alá rendelésére, és az „iga felvételére”, azaz az engedelmes elköteleződésre.10 Bár a hellenizáció mértékéről nem tudunk biztosat, gyaníthatóan az Antiochus Epiphanes radikális kísérletére kialakult erős ellenhatás következtében Jézus idejében a nemzeti és vallási öntudat virágzásáról és egységesedéséről kell beszélnünk.11 Ez nem jelenti azt, hogy a pluralitás látszólagossá vált volna, hiszen a szadduceusok, farizeusok, a kumráni közösség, az apokaliptikus csoportok értelmezése és a hagyományozásról alkotott felfogása, sok esetben pedig maga a továbbadás technikája is különböző. Ugyanakkor bármilyen különbség ellenére a cél ugyanaz volt és maradt: az egy Isten tiszteletének minél teljesebb megélése, a She- ma-ban összefoglalt kegyességnek az élet minden részletre kiterjedő alkalmazása.12 Másfelől Gerhardsson ugyan nem tagadja a hellénizmus judaizmusra gyakorolt befolyását, viszont tartózkodik attól, hogy — legalábbis a „pedagógiai” és hagyomá- nyozási módszereket tekintve — direkt átvételt feltételezzen.13 Véleménye szerint az iskolarendszer esetében például világosan érezhető a hellénizmus hatása, azonban alapvető különbségekkel: míg a hellén rétor-iskola a hagyomány kettős megkülönböztetése, a vőpoi gyypacpot {ius scriptum) és vópoi áypacpoi (ius non scriptum) a két hagyomány eltérő természetével függ össze, addig a zsidó oktatásban a megkülönböztetés pusztán technikai-, a hagyományozás kétféle módját jelöli.14 A már jóval Jézus ideje előtt megszilárduló hellénizmusban a zsidó művelteknek az oktatásukra hatást gyakorló rétor-iskolák elemi memorizációs módszereivel tisztában kellett legyenek.15 Ez a hasonlóság azonban nem átvétel következménye, inkább egymás mellett futó párhuzam. Hasonlóság mutatható ki a szóbeli továbbadást támogató „írott jegyezetek” használatában és szerepében is, bizonyos tanítók feladatkörében és megítélésében. 8 Több helyen is utal a félreértések lehetőségére, pl. Gerhardsson, Birger, The Gospel Tradition (TGT), CWK Gleerup, 1986, 19, ahol a Tóra definíciójának félreértését sérelmezi J. Neusnerrel szemben, The Gospel, 10, ahol a fogalmai általánosságát és nyersségét ismeri el, vagy ahol a rabbinizmus megjelölés anakronisztikus jellegére maga hívja fel a figyelmet (Tradition and Transmission, 9.). 9 Gerhardsson, The Gospel Tradition, 17kk, uő., Origins, 11 kk. 10 Gerhardsson, The Gospel Tradition, 18. 11 Gerhardsson Origins, 14, uő., The Gospel Tradition, 17. 12 Gerhardsson, Origins, 12. 13 Gerhardsson, Memory and Manuscript, 27,89. 14 uo., 26. 15 Gerhardsson, Tradition and Transmission, 16,150. 2016 -1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 29
