Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai Az új esztendő küszöbén, a szilveszteri ünnepségen Visszapillantás az 1945-ik évre című versében foglalta össze a fronton, majd a fogságban eltöltött idők megpróbáltatásait, s fejezte ki bizakodását egy szebb jövőben. A jelzett két szereplési alkalomnak köszönhette, hogy 1946. január 22. - április 8. között a konyhára került. A szabadság kérdése és történelmi előképei nem véletlenül aktivizálódnak az elzártság embertelenségét megtapasztaló fogoly szövegeiben. Saját helyzetének feldolgozását történelmi és bibliai előképek, szöveghagyományok segítették. A hazamenetelről elmélkedve s a magam biztatására idézek az Ezsaiás pr. 60-63. részből című versében a próféta szerepébe helyezkedve hirdette a rabságból való szabadulást: „Kedves esztendejét hirdetem az Urnák, Vigasztalást küldök, kik Sionban sírnak. Szegény vakoknak a szemük megnyílását, Hirdetem a foglyok szabadulását! [•••] Korona leszel te az Urnák kezében, Nagy és boldog nép a Duna-medencébenr (SzM, Vadgyümölcsök I. 117—118.) Szabó Miklós Húsvéti Elmélkedés című versében Krisztus életének történéseit a magyar nemzet sorsával vonta párhuzamba. A magyar történelemben beazonosította a nagypénteket, amikor ezt a népet felhúzták a keresztfára, de úgy, ahogy Krisztus feltámadt, a magyar nép is megéri a feltámadást: „Jöjj el, várunk húsvéti szél, Rázd fel e halott nemzetet, Hogy ülhessünk egy igazi Feltámadási ünnepet. S e feltámadás ünnepén Kiáltsuk szét e világnak: Nem lesz hatalma fölöttünk Soha többet a halálnakF (SzM, Vadgyümölcsök I. 130.) Saját életpályájának alakulását, az aktuális történelmi eseményeket később is bibliai előképekre alapozva magyarázta. Ősi örökség. A magyarországi 1956-os forradalom résztvevőihez! című versében ismételten alkalmat teremtett arra, hogy megidézze a magyar történelemből azokat a szabadsághősöket, akikben az ’56-os eseményekben résztvevők elődeit ismerte fel. A magyar kultúra jellegzetes sajátosságát jelentő váteszi költőszerepben támadt a „nép ellenségeire”. 2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 55
