Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Nagy Réka párhuzamteremtés, a bibliai és zsoltáros szövegformulák alkalmazása, a vallásos szövegek parafrazálása. A Felszabadult magyarok hálaimája című versében például a hálaima fogalomkészletét mozgósította. „ Udvözlégy régen várt Feltámadás napja! Légy áldott augusztus harmincadik napja. Es ki ezt a napot felhozta mireánk Legyen áldott Neved Gondviselő AtyánkF (SzM, Vadgyümölcsök I. 36.) A vers szerint a kisebbségben élő magyarok úgy szabadultak fel a román uralom alól, mint a zsidó nép az egyiptomi fogságból. A második bécsi döntés a feltámadás napját jelenttette a magyarok számára. A magyar zászlót babiloni fogságba hurcolták. A zilahi Wesselényi-szobrot a románok a Golgotára vitték, és megfeszítették. Zeidler Miklós a két világháború közötti irredenta kultusz vizsgálata alapján fogalmazta meg, hogy e kultusz szimbólumkészletének egyik jellemző megnyilvánulása a krisztusi szenvedéstörténet vulgarizálása.14 Bár e sajátos korszak szöveghagyományának hatását a vizsgált versek esetében nem lehet teljes körűen kizárni, úgy gondolom, hogy a magyar kultúra, a nemzeti önszemlélet sokkal összetettebb sajátossága mutatkozik meg a kánonokat tiszteletben tartó, az olvasott és elsajátított szövegekre építő parasztköltő verseiben. A jelenség elsősorban reformátusságával és vallása gyakorlásával (istentiszteleteken való részvétel, bibliaolvasás stb.) hozható összefüggésbe. Figyelembe véve annak a kornak az egyházpolitikáját, amelyben a versek szerzője élt, a prédikációk hatásával is számolni lehet. Helytörténeti írásaiban gyakran található utalás arra, hogy a helyi református lelkipásztor párhuzamot vont a magyar és a zsidó nép történelme között, buzdította híveit a nemzet védelmét szolgáló háborúra. Szintén ez a bibliai gyökerű és sajátosan magyar értelmezési séma érhető tetten Szabó Miklós fogságban keletkezett versei esetében is. 1945 karácsonya jelentette az első olyan alkalmat, amelyen saját szerzeményével mutatkozhatott meg a munkatábor közönsége előtt. A Hadifoglyok karácsonyi üdvözlése című versében párhuzamot vont a betlehemi éjszaka és jelenük helyzete között. Mint egykor, most is sötétség ül a világ felett, de ahogy Betlehemben felragyogott a karácsonyi fény, úgy az a lágerben is világosságot áraszthat, s a Megváltó elhozhatja szabadulásukat. A vallásos és a nemzeti beszédmód jellemző keveredését láttatják a zárósorok: „Születésnapoddal hozz ránk víg esztendőt, Hisz megbűnhődtük már a múltat, sjövendőtL (SzM, Vadgyümölcsök I. 110.) 14 Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2002,15. 54 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
